Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Gál Sándor: Történések (4) (négy évtized hordaléka)
32 Gál Sándor * * * Feljegyzések az A folyó és a máglya írása idejéből: • Láttad már az akácfákat reggel, éhes gyomorral? Hát így álltam én ott, s akkor éreztem, mit is jelent ott maradni, állni mozdulatlanul, történjék bármi a világban. Próbáld meg egyszer! Nézd meg reggel éhesen az akácfákat. • A gondolkodás - lázadás. Ezért az ember lényegénél fogva - lázadó. Lázadó a szó legnemesebb értelmében. • Háromszoros vesztesek vagyunk. Elvesztettük az Istent, a Bálványt és önmagunkat. Ezért nem tudunk újrakezdeni. Lényegünk a közöny. • Mint amikor mezítláb álltam a Dunában, s a Duna (a folyó) felnézett rám és az égre, amelyben elvesztek a mozdulataim, játékaim, részegségem, tegnapom és holnapom. Hát ne jöjj ide, és ne kérdezd, hogy miért éltem, miért élek. A Duna tudja csak, amely fölé sohase építhetem már fel a magam ezüsthídját. Park Alma Atában Itt minden embernek van egy fája s mindenkiben n ö v e k s z i k a fa párja (A szlovák Pavel Bunčák több versét lefordítottam, s azok meg is jelentek, de ez az Alma Ata-i képvers valahogy elkeveredett, s csak most találtam rá.) • * * „Mi, asszonyok többet megőrzőnk magunkban belőletek, mint ti belőlünk. Azért nagyobb vétek, ha az asszony csal.” 5{C Nekem a kapa, a kasza, a sarló, a gereblye, a mozsár nem múzeumi dísztárgy, hanem munkaeszköz, amelyekhez nem mindig a legkellemesebb emlékek fűznek.
