Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Gál Sándor: Történések (4) (négy évtized hordaléka)
Történések (4) 33 * * * RÁOLVASÓ azám törtéin ida alá tépi megő szové talá bóda bóda ijjú fonta csurra enkő habú onka búa búa sédi pörge kővé sóbra hiá sörbe dúha ronti ülé sinté púha tőbe sirkelinté gyóki nyáma imár abra kőha luzni kansé zabla tű zaláng és égi lobbra törrent erőn iité dobra * * * VÉGJÁTÉK (Montázsvers Carlyle: A francia forradalom története c. könyvének motívumaira.) először a kéz öregszik meg jelezvén a végtelen feledést az égtájak örök remegését s a holnapot amely eljött oly különös az estéli hóesés mintha indulnék az egek felé bár az elhalasztott remény nem egyéb üres gondolatnál ahogy a kéz remeg a papír felett szív szó értelem semmi egész vélhetnéd akár jégrianásnak fájdalomnak mely beléd hasít hogy mi volt s hogy mi vár amott nem számít s nem is érdekel a félelmek királya megbukott s a legfőbb világcsaló kővé dermedett
