Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Gál Sándor: Történések (4) (négy évtized hordaléka)
Történések (4) 31 * * * Minden kor megszüli a maga Kőmíves Kelemenjét s a Kőmíves Kelemennéjét is; az áldozni tudót, s az áldozatot, hogy tovább épülhessen az emberi világ... Mert minden szónak megvan a párja! * * * Harmincéves vagyok magamnak nehéz akár a kő * * * Van perc, amikor már nem fontos, hogy lesz-e nyár, ősz vagy tavasz, s nem számít az sem, milyen magas az ég, s hogy az este korom színű vagy csillagos... Van pillanat, amikor az ember megkérdi önmagától: amit teszek, valóban én teszem? Ami történni fog, velem történik meg? Ha meghalok - valóban meghalok? Hogyan szerzek erről bizonyosságot? * * * „Halj meg. De légy, amivé lenned kell: Ember.” (R. Rohand) * * * „Aki egy kalászt termel ott, ahol eddig egy sem termett, az többet tesz az emberiségért, mint az a hadvezér, aki száz csatát nyer.” (Swift). * * * A szegénynek föld nélkül nem ér semmit a szabadság. * * * Ha egy darab kenyeret tehetnék az olvasó asztalára, akkor minden egyszerű lenne. Abban a darab kenyérben benne volna a szlovákiai magyar parasztság múltja és jelene. Az árnyékok, apám, tovább nőnek! * * * A „verembejáró”. Szülőfalumban még a huszadik század elején is vermekben tárolták a gabonaféléket. A vermekből a terményt a „verembejáró”-val hozták fel, amelyben 21 kiló búza fért el. Eredetileg ez a merítő-szállító eszköz zsuppszal- mából készült, s olyan volt, mint a fordított méhkas.
