Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Gál Sándor: Történések (4) (négy évtized hordaléka)
Történések (4) 29 stóla-pénzt én nem adhatok, mindenem a búbánat. Szánja a pap a bús legényt, szelíden szól hozzája: Nem élhet a levegőből az Úr jámbor szolgája. Nekem se jön semmi ingyen, és azután mégse-úgyse temethetek tenálad, esküvő lesz a faluban, ma esketem, édes fiam, a te hűtlen babádat. * * * „...minden cselekvésnek az a természete, hogy önmagában se nem szép, se nem rút.” (Lakoma 30. o.) „Nem lehet olyan egyszerűen meghatározni... hogy valami önmagában szép, vagy rút, hanem szép az, amit szépen csinálunk, és rút, amit rútul.” (uo. 36. o.) „...az értelmes ember számára néhány okos ember félelmetesebb az oktalan sokaságnál.” (uo. 65. o.) * * * Ma egyformán nehéz kérdezőnek és válaszadónak lenni. A kérdések és a feleletek egyaránt fájdalmasak. De bennem inkább csak kérdések élnek. Gyermekkoromtól kezdve az emlékezés visszavetítő hullámhosszán át mindig kérdező valóm áll elém a legvilágosabban. Lehetséges, hogy ez csupán egyéni adottság, velem született tulajdonság? Lehetséges. De az is meglehet, hogy rajtam kívül még sok-sok ember van a mi privát, hazai magyar glóbuszunkon, aki hozzám hasonlóan, nap mint nap, arra döbben rá, hogy a világ és a szűkebb valóságunk csupán kérdéseket gerjeszt - igazi válaszok nem hallhatók! * * * Éljetek háborúságban, haljatok békességben! * * Menj - hogy maradhass! * * H= már közelibbek a hangok
