Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Gál Sándor: Történések (4) (négy évtized hordaléka)
28 Gál Sándor hogy te voltál a legszegényebb s most látom csak felnőtt szemmel vagyonod egy országban már el se fér * * * „Kacsalábon forgó vár - a pásztorok kozmikus életérzésének ténye. Az ég fordított üst, amelynek lyukai között csillagok sütnek át - tüzek —, s ami az eget tartja: hatalmas fa, amelynek alját (alsó részét) kacsalábúra faragták.” * * * Emberarc Azt hiszem vörös volt, amikor született, Vagy kékeslila. Mint minden újszülött. Mostani dacával, két fáradt szemmel Néz rám egy üldözött. A szem alatt redök. Mélyen. Emlék-eke hasítja tovább. Pórusok csúcsai - fekete pontok, Növelik rajta tompa homályt. Állkapcsa mozog, a fogak - parányi malomkövek - őrlik az időt, a gondot: „Semmi se volt, s minden jöhet.” * * * Mennyi önfegyelem szigorúsága él a kőzetekben, hogy mikor egymásra tapadnak, nem vetik szét a hegyvonulatokat! * * * A költészet: halált-bénító felszaladulás. * * * Ballada (Nagykapóson énekelte az 58 éves Suhaj Ferenc) Dicsérhessék - szólt a legény a papjához nagy búsan, tisztelendő atyám-uram halottam van az Úrban. Földhöz ragadt szegény vagyok,
