Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Gál Sándor: Történések (4) (négy évtized hordaléka)
27 Gál Sándor Történések (4) Elolvastam a lektori véleményeket. Gály Ivánéhoz nincs hozzáfűznivalóm. Látszik, hogy alaposan elolvasta az elbeszéléseket, novellákat. Turczel Lajos bácsi viszont - úgy érzem - csak átfutotta az egész gyűjteményt. Nagyon meglepett néhány megállapítása és kitétele. Nem nagyon értem, mit akar jelenteni, mi nem elegendő ahhoz, hogy a „kötet az olvasókban konstruktív hatást keltsen”. Továbbá azt sem értem, mit ront le a Visszafelé című novella. Véleményem szerint abban egyáltalán nincs semmiféle Tarzánná-válás, ha valaki egy kicsit is figyelmesen olvassa. Ha így közeledünk az írásokhoz, akkor a világirodalom egy jelentős részét kidobhatjuk az ablakon. A Jelzésekről, és a Csukák vonulásáról kár beszélni. Állítom, hogy a szlovák párbeszéd-betét nagyon is indokolt és fontos. A Kősivatag „brutális témafelvetése... megbotránkozólag is hat majd”. Érdekes, hogy Zola Germ inálja, vagy Hemingvay Liesztája nem! De még Boccaccio Decameronja is elfogadható... A fene tudja hogy van ez! Engem semmi olyan nem tud megbotránkoztatni, ami tragikusan emberi dolgokat hordoz magában. De úgy látom, felcsaptam a magam prókátorának. Nézzétek el, hiszen már harmadik hete a kórházi ágyat nyomom, s itt az apróságok is elefántnagyságúakra dagadnak. Ennek ellenére köszönöm, hogy elküldtétek a lektori leiratokat. * * * körüljártam a halál útját s visszataláltam a születéshez körüljártam a születés útját s visszataláltam a halálhoz * * * a szél kék suhogása kitakarja a várakozó mindenség asszony-testét * * * József Attila mindig azt hallottam rólad
