Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (15) A nyugatos líra „ezüstkora“, (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (15)

23

tétben, nem vidékről jött a metropoliszba. Budapesten született, de nem külvárosi szegénynegyedben, mint József Attila, hanem a polgári belvárosban, amelyet jó- ban-rosszban a hazájának tekint, s amelynek kozmopolita nyitottsága akkor sem kerül szembe hazafiságával, amikor 1944-ben űzött vad lett hazájában. Ha szabad így fogalmazni: a modern Budapest leghivatottabb poétája, akinek meg kellett érnie szülővárosa kétszeri pusztulását: először 1944-45-ben, aztán 1956-ban.

illetve:

Szegény vendéglők, kávéházak!

Zuhan a város csúf sötétbe.

A hódítók gót gajdja árad S a bennszülöttek rettegése.

Nekik szolgál a Vár, a Posta - Hipnotizőrnek rossz idegzet - S egy gyors, gyakorlott kéz kifosztja A megalázott Budapestet.

(Budapest balladája)

A Város megváltotta magát és meg tudott váltani engem:

Ott úsznak minden bűneim a februári szennyben.

Meglett a nagy Feloldozás, a földön, a jelenben.

S kihull szívemből a kárhozat, a magányos bélyegzi bánat:

A Város megváltotta magát és megváltott magárnak.

Sebeibe)! felém ragyog a nem remélt bocsánat.

Kihúnyt már minden villany és dereng a ködben a hit:

Tudom, valahogy, valahol majd beszámíttatik,

Hogy itt éltem és egyszer sem akartam élni máshol, csak itt.

(Pesti elégia)

Első kötete (Őszi rombolás, 1932) oly módon alapköve életművének, hogy bár szorosan tapad még (tónusában is, kifejezőeszközeiben is) a nagy nemzedékhez, a tőle való lassú távolodásnak, a saját hang kimunkálásának a lehetőségeit is felvillantja már. Életműve ettől kezdve lassan, költői megtorpanások vagy válságok nélkül, kötetről kötetre haladva épül fel, nem látványos fordulatoktól kísérve, ámde következetesen. Felesége halála, a munkatárborokba való behívások, majd a zsidóüldözés (Ottlik Géza bújtatja) mind-mind olyan állomása életének, amelyek nyomán költészete témáinak medre kiszélesedik, némiképp keresett és merev esz- tétizmusa a köznyelvi és intellektuális élőbeszéd felé mozdul el, verseinek gondolatisága elmélyül, s bennük az iróniának is egyre több hely jut. Szabó Lőrinc és Ily- lyés Gyula lírájának is szerepe lehetett abban, hogy költészetében a képiség rová-