Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (15) A nyugatos líra „ezüstkora“, (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (15)

21

Egykor úgy fogsz aludni lenn a porban emlékestől mint egy keleti város, amelyről már Isten se tudja, hol van.

— Amivel úgy csudáit ad a világot:

a szemeddel mi történik a földben ?

A te szemed sosem pusztulhat el.

Mint drágakő, úgy fog csillogn i zölden arra, ki egykor ott reája lel.

(Éjfél)

Szerelmi lírájára is, akárcsak más verseire, érvényes az, hogy a megrendülést közel engedi magához, de igyekszik tompítani annak óhatatlan pátoszát. Sót, főként mikor az öregedő férfi szemével tekint a másik nemre, a fanyar, némiképp önironikus humor is megjelenik költészetében {Magamutogató szerelmespár; Fülledt májusi est; Elefántszerelem stb.).

S a combod, a talpad, az inda, a kacs, undorító s be mohó, be makacs!

Vén vagyok én már, gyatra öreg, tán a halálba szorít az öled.

Iszonyú erdő mélyire csalsz,

ott megölelsz, kirabolsz, bekaparsz...

(Lidérc-űző)

Jékely Zoltán harmincas évekbeli nagy versei kapcsán Lengyel Balázs „édesség és múlás balladai töménységé”-ről beszél (A marosszemtimrei templom; Kalotaszegi elégia; A szépjuhászné elégiája stb.) „De nemcsak régi balladahang, hanem közben a modern költő, a Nyugat utáni költő hangja is - írja -, aki a balla- dás versben is észrevétlen modernebb nyelvhasználattal él, s aki [...] kikísérletezte már magának a népi ízek és a modern fogalmak, groteszkségek sajátos nyelvi ötvözetét.”30

Pályája középső szakaszában néhány olyan nagy vers jelzi visszatérését a pályakezdés csúcsaihoz, amelyekben a magyar sztálinizmus nyomasztó és szürke világa rezonál, többszörös áttétellel persze, az Időt a végtelenbe tágítva, romboló munkáját patetikus, mégis visszafogottan tárgyilagos szemlélettel és pontos, tár- gyias leírásokkal idézve föl.

rovástalan zúg az idő a térben; nincs többé napóra s kalendárium.

(Az utolsó szó keresése)

A Madár-apokalipszisban teszi föl azokat a kérdéseket, amelyek a 20. század sok nagy költőjét foglalkoztatták Eliottól Beimig vagy Pessoáig: „Mi voltam