Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (15) A nyugatos líra „ezüstkora“, (tanulmány)
16 Grendel Lajos Addig nagyjából egyversű költőként tartották számon. Ez a vers, a Szanatóriumi elégia, 1942-ben jelent meg a Magyar Csillagban. Nagy visszhangot keltett és meghozta a költő számára a pályatársak egyöntetű hódolatát is. A betegség mint metafora ismerős lehet más, korábbi irodalmi művekből is, például, Thomas Mann Varázshegyéből, melynek jámbor, idealista Settembrini ura nem kap dicséretet Kálnokytól. Az epikus elemet is tartalmazó versben a költő hatalmas gondolati í- vet jár be az ember testi kiszolgáltatottságától a világ beteg állapotáig s még azon is túl, az ember eredendő egzisztenciális magányáig. Egyes motívumaiban József Attila nagy gondolati verseinek a hatása is kimutatható. Kálnoky a személyiség válságát, bár pesszimizmusa helyenként vetekszik a kései József Attiláéval, mégis inkább a sztoikus bölcs belátásával fogadja. A lét reménytelen. Sötét a szív magánya, bár mélyén olvadt érc hévül, de sziklarétegek zárják el, s mint a bánya, nem mutatja, mit rejt belül. Titkom sem él tovább, ha megszűnik személyem. A tárna összedől és kincsei a mélyben maradnak menthetetlenül Költészetében a fordulatot a Lángok árnyékában (1970) c. kötete hozta meg. Ennek perspektívájából nézve előző két, színvonalát tekintve egyenetlen kötete is némiképp fölértékelődik, ha más okból nem is, úgy, mint az ide vezető út két fontos állomása. Nemcsak a szemlélet változik (itt a változás kevésbé látványos), hanem a nyelv is. Vagy másképpen: ennek a kötetnek a verseiben találta meg azt a stílust, amely pesszimizmusának kifejezésére a legalkalmasabb. Itt sem megújító- ja a magyar lírai beszédnek (ez a stílus továbbra is innen van még az újholdasok szikárságán és hermetizmusán), hanem inkább arra bizonyosság, hogy még mindig lehetséges hitelesen és eredetin szólni az előző nemzedékek posztszimbolista és posztimpresszionista modorában. Igaza van Alföldy Jenőnek, amikor e kötet anyagával kapcsolatban megállapítja: „Kálnoky nem újító, hanem kristályosító.”46Hogy ez a kristályosítás milyen feltételek mellett lehetséges, arra válaszul egy rövidebb versének a második strófája kínálkozik: Úgy nézd a jelenségeket, mint ahogy a be nem kötött szemű fogoly látja a fákat, bokrokat, egy pillanattal a sortűz előtt. (Munkamódszerül) Ennek a magasra srófolt igénynek a kötet versei maradéktalanul megfelelnek, úgy, mint korábban csak a Szanatóriumi elégia illúziótlan panorámájában. Ez
