Irodalmi Szemle, 2007
2007/5 - Milán Rúfus versei: (A hűség, Kérelem a vershez, Keretkompozíció, Keretkompozíció II, Utunk, Megállíthatatlan, A remegésről, A költészetről, Levél Magdához)
6 Milan Rúfus versei A remegésről A remegés kér nagyobb teret. Az öregség nem kér belőle. A fellegekre némán mered. Nem képes kitérni előle. Csak áll, várja, hogy a duhaj szél rossz árbocát mikor dönti ki. Nem az istenítélettől fél. Remegése csupán emberi. A költészetről A vak villanások lidércfénye arcunk nem tudja megvilágítani. Ha mondandóm túl réginek tűnne, tudtok valami újat mondani? Csak szavak. Szavak. Ennél több kell sokkal. A szavak a parttól messze zengnek még. Régi történetekkel, gazdagokkal, bárcsak megáldaná mindannyit az ég. Levél Magdához Mit mondhatok ma, lányom, neked? Hogy több vagy nekem mint a végzet, Több mint szeretet: mind a kettő helytáll, ha ítél a Teremtő. Rakott ránk nehéz terhet bőven. A tél már ott lapul az őszben, s amit cipelünk mint szentséget parancsra tesszük - szívünk végett.
