Irodalmi Szemle, 2007

2007/5 - Milán Rúfus versei: (A hűség, Kérelem a vershez, Keretkompozíció, Keretkompozíció II, Utunk, Megállíthatatlan, A remegésről, A költészetről, Levél Magdához)

Milan Rúfus versei

7

Tűzmadár tolla szállt ma körbe, és lehullott a csendes földre.

Áldjon az Isten, én nem áldlak, hogy ilyen lettél, csak imádlak.

Sok volt a nyíl és sok a sebem.

Ma, féllábú, emelem kezem,

Istennek az égbe nem köpök.

Az Úrnak hűen rád esküszöm.

Nagyon szeretlek, te is szeretsz.

Ami hozzád hasonló lehet: sok nyavalyámból a szívemben boldog betegség - az egyetlen.

Nem kell felírni az égboltnak kékjére, lányom, hogy a sorsnak és az Istennek, csendben, mélán hálálkodom ma érted némán.

Pereszlényi Sándor fordítása

Válogatás Milan Rúfus közelmúltban megjelent, A hűség című kötetéből.

Dolán György