Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján
NYELV ÉS ÉLET védünk - éppen nyelvünk érdekében, s ezzel - igaz, ami igaz - standardkialakító igyekezetünk eredményességét gyengítjük. A standardkialakítás műhelyeinek az iskoláknak kellene valójában lenniük; ezek meg számos esetben a pedagógusok nyelvhasználatának következetlensége miatt nem érik el a kívánt célt. A nyomtatott szónak szentségként tisztelt tekintélye meg - éppen a lapokban előforduló, nemegyszer súlyos hibák miatt - talán sokszor nem érvényesül; vagy ha igen, éppen ellenkező irányban hat: terjeszti a hibákat. Mivel a nyelvjárások létét nem veszélyeztethetjük, az iskolák és a nyomtatott, valamint az elektronikus sajtó nyelvhasználatát kell javítanunk; ezekből kell száműznünk legalább azokat a hibákat amelyeknek a művelt nyelvhasználatban nincs helyük. Ez pedig csak a pedagógusok, szerkesztők, fordítók, toliforgatók, közéleti tisztségviselők nyelvi műveltségének emelésével érhető el. Csak a nyelvileg művelt, a szükséges nyelvi szakirodalmat is ismerő pedagógusok és szerkesztőségi dolgozók lehetnek képesek arra, hogy a súlyosabb hibáktól - akár nyelvjárási, illetve magyar nyelvi eredetűek ezek (nákozás, süksüközés stb.), akár szlovakizmusok - mentesítsék mind az iskolák, mind pedig a sajtónk nyelvhasználatát. Mindehhez persze szükség van a munkahelyi vezetőknek az eddiginél hatékonyabb ellenőrző és támogató segítségére is (előadások, szemináriumok szervezése, szakirodalom beszerzése stb). Ez kevés pénzből is megoldható, természetesen megfelelő akarattal és ügybuzgalommal, s legalább annyira saját és munkahelyi érdek is, mint amennyire egyetemes anyanyelvűnk és kisebbségi magyarságunk érdeke.