Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján
NYELV ÉS ÉLET Bizony az efféle „magyar” mondat is szlovákos szemléletet tükröz: Hívok neked telefonon (Zavolám ti telefonicky), pedig még a műveltebbnek tartott emberek szájából is gyakran hallható. A magyar szerkesztésű megfelelő ez: Felhívlak telefonon. De nemcsak a vonzatszerűen használatos szlovák határozók jelennek meg sajátos formájukat tükrözve a szlovákiai magyarok nyelvében, hanem a nem vonzatszerűen használatosak közül is előfordul néhány. Ezeknek a szlovákos jellegét általában az adja, hogy a magyarban szokásosabb belviszonyragos határozói alak helyett külviszony- ragosat használnak némelyek (a külviszonyt kifejező elöljáróval szerkesztett szlovák határozó mintájára). Elsősorban az iskolával, az intemátussal kapcsolatos közléseket halljuk (szerencsére ritkábban olvashatjuk) külviszonyragos formában: alapiskolára, középiskolára (sőt gimnáziumra) jár; alapiskola«, középiskola« tanul; internáló« lakik stb. A magyar tanuló általános iskolára (nálunk felsőbb utasításra alapiskolába) jár, középiskolába« tanul, kollégiumba« lakik (de a régi megnevezés szerint is intemátus/>a« laktunk). Érdekes jelenségre figyeltem fel a csallóközi pedagógusok (és tanfelügyelők) nyelvhasználatában. Ezt a Ruzsicky Éva által megfogalmazott (és fentebb közölt) elvet már sokan elfogadták: „A Jancsikák iskolába járnak, de a Jánosokat iskolára (értsd: tanfolyamra) küldik”, a tanfelügyelők (inspektorok) azonban általában az iskolára mentek ellenőrzésre. Vagyis: a tanfelügyeleti ellenőrzés vonatkozásában - természetesen indo- kulatlanul - jónak tartották az iskolára külviszonyragos határozói alak használatát. A bel- vagy külviszonyragos határozók használatának kérdésében viszont általában nem árt az óvatosság. A fentebb említett (iskola, internátus stb.) szavak tipikus szlovákiai használatán kívül más szavakban is terjed a külviszonyragos alak használata, mégpedig az egész magyar nyelvterületen. Az utóbbi időben nemcsak a kollégiumi (intemátusi) szobákkal kapcsolatban használatosak a külviszonyragos szobán alakok, hanem a szállodákkal, munkásszállókkal és más jellegű szállásokkal (legényszállás stb.) kapcsolatban is. A belviszonyragosakhoz viszonyítva már talán ezek fordulnak elő gyakrabban, sőt magát a szálloda, szálló stb. szót is gyakran látják el külviszony- raggal (Az Európa Szálló« lakom, a 28-as szobá«). De ez a kettősség - amely a helynevek ragozásában is tapasztalható (Hetényben:Hetényen) - nem is csak mai keletű. A sapka régebben is nemcsak a fején, hanem a fejében is lehetett viselőjének (sőt talán az utóbbi volt a gyakoribb), az embert orrba is, orron is vághatták stb. Olykor területi eltérés is tapasztalható még a két alak használata között: a csallóközi ember a temetőbe megy a halottaihoz, az északkeleti nyelvjárásterületen lakó a temetőre; a temetőbe már csak viszik (itt a terület bekerítettsége vagy a bekerítetlensége is hathatott a ragválasztásra). De értelmi megkülönböztetés is kialakult már a két alak használata között: a konyhába« tartózkodhat bárki, de a konyhá« rendszerint csak dolgozhat valaki mint munkahelyen. Hasonló különbség van az irodába«:irodá«, erdőbe«:erdő« és néhány más szó különböző raggal ellátott alakjai között is. 2. KIÚTKERESŐ AJÁNLÁSOK Mint látjuk, sokféle erő hat a standard nyelvváltozat kialakítására irányuló igyekezetünk ellenében. Elsősorban a nyelvjárások nyelvhasználata, amelyet mi magunk is
