Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján
NYELV ÉS ÉLET szlovakizmusok. S amíg ezektől meg nem szabadulunk, aligha lehet nálunk magyar standardról beszélni. Hiszen még olyan tükörkifejezések is nyomdafestéket látnak lapjainkban - nemcsak a regionális, hanem a központi lapokban, sőt ezek jogi tanácsadó cikkeiben is -, amelyek mint mindennapi hivatalos életünk szakkifejezései gyakoriak ugyan szóbeli közléseinkben, de amelyeknek helyes magyar változatáról a Gramma Nyelvi Iroda szerzői már tájékoztatták napilapunk olvasóit az Otthonunk a nyelv című, rendszeresített hétfői rovatban. Most itt csak kettőt említünk meg ezek közül: a születési szám (rodné číslo) és a fizikai személy (fyzická osoba) kifejezéseket; az előbbi magyar megfelelője a személyi szám, az utóbbié a természetes személy. 1. MONDATSZERKESZTÉSÜNK SZLOVAKIZMUSAI De nemcsak szóhasználati (szóválasztási) jellegűek ezek a szlovakizmusok, hanem a mondatszerkesztésünk sem mentes tőlük, jóllehet itt inkább a beszélt nyelvi formában jelentkeznek, a sajtó nyelvhasználatában ritkábban találkozunk velük. Elsősorban vonzathasználatiak e jelenségek: a magyarban megszokott határozói von- zatok (állandó határozók) helyett idegenek, a szlovákra jellemzők (a szlovák elöljárós, vagyis prepozíciós szavakból mechanikus fordítással létrehozott, magyarosnak vélt rágós alakok) jelennek meg közléseinkben. Leggyakoribbak az operál, műt, kezel, gyógyít, meghal igék mellett okhatározót kifejező ragos magyar főneveknek a szlovák e- löljárós (prepozíciós) főnévi alakot tükröző formái: vakbélre operálták vagy műtötték (operovali ho na slepé črevo); a májára kezeli vagy gyógyítja az orvos (lieči ho lekár na pečeň); rákra halt meg (zomrel na rakovinu). Sajnos, egyre szélesebb körben terjednek ezek a szlovákos szerkesztésű formák még az egyszerűbb emberek közt is. Ma többen azok közül, akiknek elődeit még a májukba/ kezelték, vakbél/e/ operálták az orvosok, nem is a szlovák kifejezés tükörfordítását látják ezekben a „magyar” alakokban, hanem a „logikusabb” kifejezést. Gyakori érvük: az operál, kezel valamivel kifejezésben a -val, -vei ragos szó az eszközt fejezi ki, az ok kifejezésére szerintük jobb a -ra, - re ragos szó. Igaz, hogy Magyarország északkeleti részén (pl. Miskolc környékén) e- lőfordul nyelvjárási (regionális) alakként hasonló közlésekben, kifejezésekben okhatározói értelemben a -ra, -re ragos szó, a magyar nyelvterület nagyobb részén azonban még a -val, -vei ragos alakok használatosak. Sem logikai, sem nyelvi okokkal nem menthető azonban az ilyen szerkesztésű mondat: Laci megnősült (megházasodott) Margittal (Laci sa oženil s Margitou). Nem, mert sem a megnősül, sem a megházasodik ige nem áll határozói vonzattal a magyarban. Ha tehát a szlovák mondatban határozó is szerepel az oženiť sa ige mellett (Laci sa oženil s Margitou), akkor rendszerint az elvesz igét használjuk állítmányként tárgyas vonzattal (Laci elvette Margitot), vagy pedig az egybekel igét társhatározóval (Laci egybekelt Margittal). De a következő mondatot sem lehet szó szerinti fordítással magyarrá varázsolni: Laci a Margita sa zobrali, mert a Laci és Margit elvették egymást magyar szerkesztésű mondatnak egyáltalán nem tekinthető. Ilyen esetekben szintén az egybekel (esetleg összeházasodik) igét használhatjuk állítmányként: Laci és Margit egybekeltek (vagy: összházasodtak).
