Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján
NYELV ÉS ÉLET nálatos jelentéskörével. A szlovákban a metropola szóval megnevezett városnak ugyanis fővárosnak vagy jelentős városnak, esetleg egy vidék központi városának kell lennie, a világvárosi jellege nem fontos. A magyarban viszont igen. Valamikor az ötvenes évek elején, megjelent egy hatalmas tábla a Komáromi járás és az egykori Nagymegyeri járás határán ezzel a szöveggel: Víta Vás metropola južného Slovenska, Komárno (Üdvözli Dél-Szlovákia metropolisza, Komárom). Megálltam a tábla előtt, s elgondolkoztam azon, mi szüksége van ennek a nagy múltú városnak ilyen propagandára, illetve minek alapján nevezhető Komárom metropolisznak. Ezek a gondolataim néhány nap múlva megjelentek napilapunkban egy cikkben is, s megnyugodva vettem tudomásul, hogy néhány nap múltán eltűnt a tábla a járáshatárról, noha a szocializmus legnehezebb éveit éltük, a párttitkárok s más funkcionáriusok versengésének korát. Akik eltávolíttatták a táblát, nyilván tudatosították: Komáromnak egyrészt nincs szüksége efféle kétes dicsőségre, másrészt e település még csak valamely vidék központi városának sem tekinthető (jóllehet abban az időben sok magyar kulturális rendezvény helye volt). A Csallóköz magyarjainak meg - akiknek a nyelvi tudatában a metropolisz szó jelentéséhez a világvárosi jelleg is hozzátartozik - különösen idegen lett volna az efféle öntömjénezés. Ma, fél évszázaddal később még Kassára vonatkoztatva is viszo- lyogva olvasom olykor az Új Szóban az efféle utalást: Kelet-Szlovákia metropolisza, s 2006. október 27-én a tudósító Vadászjelenet a villamoson című jegyzetében sem volt tréfás jellege a kissé talán humoros hangvételű írásban a következő helymegjelölésnek: „... a keleti metropoliszban”. Standard magyar szövegben (főként a lapokban) nemcsak Komárom, hanem Kassa sem lehet metropolisz, hiszen minden történeti múltjával együtt ez is csak egy vidék központi városa, nem pedig világváros. Metropola természetesen lehet, de csak szlovák lapban, szlovák szövegben. Ugyanígy a bordel is csak a szlovákban lehet elfogadható idegen szó, a magyarban nem. A szlovákban elsősorban szintén a nyilvánosházat jelöli, mint a magyarban a bordélyház vagy a kupleráj, de jóval gyakoribb ott is a következő átvitt jelentésekben: rendetlenség, felfordulás, káosz, esetleg kupleráj, kupi (ugyanis a magyarban is jelöljük a kupleráj szóval a rendetlenséget). De azért mégsem tudom elképzelni, hogy az Új Szónak az egyik cikke (2004. okt. 9.) megjelenhetett volna ezzel a címmel: Kupleráj az űrállomáson. Nyilván a szerkesztőség is túlzásnak tartotta ezt, ezért „finomította” a címet így: Bordel az űrállomáson. A bordel a magyar fülnek még a bordély szónál is kevésbé vulgáris, hiszen szlovákiai magyarjaink nem is igen használják ’bordélyház’ értelemben, hanem csak a jelzett átvitt jelentésekben. Csakhogy a bordel alak a magyarban semmilyen értelemben nem fordul elő szóként. S aki azt hiszi, ezzel jelölheti a rendetlenséget, felfordulást — a cikk ismeretlen szerzőjéhez (vagy inkább címadójához) hasonlóan annak bizony a fejében van a káosz, vagy stílszerűen: „bordel” - mint a Katedra című lapban reagálásképpen megjelent írásomban (2004. nov.) is kifejtettem. Egy szó, mint száz: ideje volna (lett volna) már újságíróinknak is megtanulniuk, megjegyezniük, hogy melyek azok a szlovák vagy szlovákban honos szavak, amelyek a magyarba néhány újságíró, lapszerkesztő, rádiós tájékozatlansága miatt időről időre kakukkfiókaként bekerülnek. Lapjaink örvendetesen javuló írásaiba bizony a provincializmus újra meg újra megjelenő árulkodó bélyegeiként kerülnek be ezek a
