Irodalmi Szemle, 2007

2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján

NYELV ÉS ÉLET

lasabb ünnepélyt rendeznek - és vajon melyik szerv vagy szervezet nem törekszik erre? - akkor ennek a slávnostná akadémia nevet adják, s a magyar “megfelelőjét” szó szerinti fordítással alkotják meg: ünnepi akadémia. Csak az a baj, hogy ezt a szókapcsolatot a magyar nyelv sem ebben, sem más értelemben nem használja. Persze díszünnepély szavunk van, de az még kevés itteni magyarnak jut eszébe, hogy ez volna a legjobb magyar megfelelő. Magyar tannyelvű iskoláink kerek fennállási évfordulója alkalmából több helyen rendeztek „ünnepi akadémiát”, s ezekről az ünnepélyekről a sajtótermékek is ilyen néven számoltak be. Nem hagyhatjuk említés nélkül a kassaiak sajátos újító eljárását sem: a 2006. augusztus 20-án rendezett Bocskai-Rákóczi-emlék- nap záró műsorának, egy lantzenével színesített előadás-sorozatnak a megnevezésére választották az ünnepi akadémia kifejezést, nyilván azzal a jó szándékkal, hogy ez meg fog felelni az akadémia szó ’előadás-sorozat’ jelentésének, miközben a rendezvény ünnepi jellegét is kifejezi. Való igaz, hogy az akadémia a magyarban előadás-sorozatot is jelöl, de olyat, amelynek tanfolyam, nem pedig ünnepi jellege van. A szlovákban viszont nincs az akadémia szónak ’előadás-sorozat’ jelentése; ennek ellenére e rendezvénynek az ünnepélyszerűsége és művészi programmal tarkított jellege nem hiányzott. így talán a megnevezés tekintetében a slávnostná akadémia találóbb volt, mint az ünnepi akadémia. (Ilyen a mi szerencsénk!) De miért kellene a magyar névnek a szlovák nevet tükröznie? Például az ünnepi előadás-sorozat kifejezés jóval érthetőbb lett volna a magyar fül számára, s szlovák hatást sem éreztetett volna.

A promóció magyar többségű területünkön széltében-hosszában használatos szó. Az érdekeltek a felsőoktatási intézmény elvégzését nemcsak szóban, hanem írásbeli értesítés vagy meghívó formájában is így adják tudtukra a rokonoknak, ismerősöknek: „(ekkor és ekkor lesz)... a promóciója”. Sokan tudják már, hogy a szlovákban a promóció alak használatos az ilyen közlésben, meg azt is, hogy a magyarban a szlová- kos -ia végződés helyett a latin eredetihez közelebbi -ió áll, csak azt nem sikerült még számos embernek megjegyeznie, hogy a latinban is vannak eredeti -ia végű szavak, a- melyeket nem ajánlatos vélt „visszaiósítással” magyarrá tenni. Bizony furcsa alkotások jönnek létre, amikor a tendencia, szentencia, evidencia szavak -ió végződéssel (ten- denció, szentenció, evidenció alakban) jelennek meg akár szóban, akár írásban. Mert bizony ez is megtörténik. De a promóció esetében nemcsak a szó alakjával lehet probléma (ez ritkábban fordul elő), hanem a jelentésével is: ez a szó használatos ugyan a magyarban, de a következő jelentésekben: előléptetés, kinevezés, tudományos fokozat odaítélése, értékesítés elősegítése. Az egyetemi, főiskolai oklevelek kiosztásának, átvételének ünnepségét vagy magát a tényt nem jelölik vele. Ezeket a következő szó- kapcsolatokkal szokás megnevezni: diplomakiosztó ünnepség, oklevélkiosztó ünnepség, diplomaosztás, oklevélkiosztás, oklevélátadó ünnepség, diplomaátadás, diplomaátvétel, oklevélátvétel stb. Még esetleg annyit jegyezzünk meg, hogy az egyes kifejezések alkotóelemeként előforduló ’oklevél’ jelentésű diploma szó sem diplom, hanem diploma alakban jelenhet meg nyelvünkben! (A diplom ugyanis elég gyakori az é- lőnyelvi közlésekben.)

A görög eredetű metropolis(z) szó a szlovákban metropola alakban használatos, de nem az alakjával van nekünk elsősorban gondunk, hanem inkább a szlovákban hasz