Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján
NYELV ÉS ÉLET a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában aránylag gyakoriak a hangfelvétel (hangrögzítés) műszaki műveletét jelölő szóként, mégpedig a szlovák nahrávať, illetve nahrávka elemek tükörszavaként. Ha valóban valamilyen játéknak (pl. zeneszám játszásának) nevezhető műveletet jelölnénk velük, semmi kifogásunk nem lehetne ellenük (pl. a feljátszás-nak a színpadi zene /eljátszása kifejezésben, ha ebben a zenészeknek a zene szalagra rögzítésében való közreműködését jelöli e szó), de a technikai művelet jelölésére való használatuk idegen hatást tükröz. A Szlovák Rádió magyar adásának munkatársai kb. 30 éven át Játszották fel” pl. a szilveszteri műsorokat egy-egy szövetkezet vagy falu művelődési házában nyilvánosan (közönség előtt), s csak határozott bírálatom után tértek át a felvesz, felvétel, rögzít, rögzítés szavak alkalmazására; nem értették, hogy „ha 30 éven át jó volt” a feljátszik, most már miért nem jó. Senki sem figyelt fel ugyanis közülük arra, hogy a magyarországi szilveszteri műsorokat felveszik, rögzítik, nem pedig „feljátsszák” a rádiósok, legalábbis műszaki értelemben. De azért van ebben a kérdésben a magyar nyelvhasználatban is egy kis következetlenség; az, hogy az egyetemes magyar nyelvben is előfordul műszaki értelemben a játszik ige (és főnévi származéka) igekötővel: van lejátszik, átjátszik, visszajátszik, hejátszik igénk, de feljátszik nincs (így feljátszás sem lehet). S a miértre keresve a választ, arra a következtetésre jutottam, hogy nyilván nem a magnetofonnal végzett műveletekre alkalmazták először a játszik igét ezekkel az igekötőkkel társítva, hanem már előbb a filmmel kapcsolatos műveletek megnevezésére: ott sem „feljátsszák”, hanem felveszik, rögzítik a film anyagát (esetleg forgatják a filmet). A magnetofonnal végzett műveletekre meg a filmmel kapcsolatos műveletek szavait vitték át. A filmre vonatkoztatva is csak a felvétel, rögzítés fordul elő főnévként műszaki értelemben. Ha ennyire bizonytalanok vagyunk már a magyar szavak jelentéseinek ismeretében, hogy ilyen könnyen veszünk kölcsön hozzájuk szlovák jelentéseket, s még csak nem is gyanakszunk ezeknek idegen nyelvi mivoltára, hogyan gyanakodnánk az ún. idegen (latin, görög stb. eredetű) szavak esetleges szlovák nyelvi jelentésére? A legtöbben azt hiszik, ezeket az idegen szavakat minden átvevő nyelv az eredeti jelentésében használja, így a szlovák is; esetleg arra nézve vannak már tapasztalataik, hogy ezek a szavak alakjuk tekintetében különböznek eredeti - így a magyarban használatos - alakjuktól, mert a szlovák nyelv saját deklináció-rendszeréhez alakítja őket. így azok a szlovákiai magyarok, akik már a latin nyelvnek a középiskolákból való száműzése u- tán szereztek középiskolai végzettséget (különösen, ha szlovák közvetítéssel ismerték meg ezeket a szavakat), gyakran mind jelentésbeli, mind pedig alaki szempontból hibásan használják őket a magyar nyelvben. Nem törekedve teljességre itt sem, nézzünk meg néhány gyakrabban használatos idegen szót ezekből a szempontokból! Az akadémia szó alaki tekintetben mindkét nyelvben egyforma, ezért a köztük előfordulható jelentéskülönbségekre sem igen gyanakszik senki. Pedig van. A szlovák nyelvben ennek a szónak van ’ünnepély’, ’ünnepség’ jelentése is. Ha pl. a szóban forgó ünnepélyt kulturális műsor is tarkítja, a szlovákban „akadémiát rendeznek”. A magyarban az akadémia szónak nincs ’ünnepély’ jelentése. Elég sok gondja van nyelv- művelésünknek ezzel a szóval, különösen azért, mert a slávnostná akadémia szlovák szókapcsolatot sokan „fordítják magyarra” így: ünnepi akadémia. Vagyis ha színvona
