Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján
NYELV ÉS ÉLET de tárgyas igei értelemben, vagyis ezt jelenti: szabadságra küld (valakit). (A szlovák nyelv ezt rendszerint körülírással fejezi ki: udeluje dovolenku niekomu, vagyis: szabadságot ad valakinek.) De mivel az utóbbi időben eléggé elterjedt a szlovákban a dovolenkovať ige is, csakhogy nem tárgyas igei használatban, hanem ’szabadságon van’, ’szabadságát tölti’ jelentésben, a szlovákiai magyar újságírók gyakrabban használják már a szabadságol-1 ebben az értelemben, mint a tárgyas igeiben (Én még ezen a héten szabadságolok). Ha a magyar nyelvterület egész részén - főként Magyarországon- tapasztalható volna ez a jelenség, talán nem is berzenkedhetnénk ellene, de egy fecske nem csinál nyarat: inkább a nyelvi különfejlődés veszélye szempontjából nézve tekinthető ez nemkívánatosnak. Hasonlóképpen „alkalmi” jelentésváltozást tapasztalhatunk a szerkesztőségi dolgozók figyelmetlenségéből néhány -sz, -ész képzős szavunkban. Elsősorban a mezőgazdász szó jelentését - különösen a sajtóban, rádióban - kezdik kiterjeszteni a szlovák poľnohospodár szó újabb használata alapján minden személyre, aki mezőgazdasággal foglalkozik, tehát a szakképzetlen mezőgazdasági dolgozóra vagy földművesre is (pl. Szamaras fogaton hordták haza a termést a bulgáriai mezőgazdászok), holott ez a szó csak a képzett, általában felsőfokú képesítésű személyt jelenti. Igaz, ami igaz: az -ász, -ész végű szavaknak egy része is okot ad arra, hogy e foglalkozásneveket a megszokottnál szélesebb körre alkalmazzuk; pl. a horgász, halász, vadász, méhész szavak mindenkire ráillenek, akik a szóban forgó kedvteléseket vagy foglalkozásokat űzik, mégsem árt az óvatosság és a differenciálás (nem az a szülész, aki szül, hanem a szülés levezetésére képesített orvos; és még sorolhatnánk az ellenpéldákat). Nemcsak az oktatásügyi dolgozók, hanem az újságírók és más szerkesztőségi dolgozók (fordítók) is alkotnak teljesen új szót, amely nemcsak új, hanem korcs is. A „munkatöltet” szó a magyar embernek nem mond semmit, tehát nem is szó valójában. (Az értelmező szótárban is hiába keresnénk.) A szlovák náplň práce szókapcsolatot fordítják le némelyek mechanikusan, szóelemek szerint így: munkatöltet. Valamikor e- lég gyakori volt ez a „szó” a lapok hasábjain csapnivalóan rossz fordítású cikkekben, de már reménykedtünk, hogy végleg kikopott legalább a választékosabb nyelvhasználatból. Sajnos, 2006-ban újra feltűnt, mégpedig napilapunk egyik tudósítójának cikkében, ebben a mondatban: „Ha az embernek nem munkatöltete az írás, nincs igazán szüksége tollra-papírra.” Csakhogy ennek a tudósítónak „munkatöltete” az írás, így nemcsak tollra-papírra van szüksége, hanem annak képességére is, hogy felismerje: ezt a szlovák szókapcsolatot sem lehet mechanikusan lefordítani, hanem meg kell keresni azt a magyar szót vagy szókapcsolatot, amely jelentése szempontjából beleillik a szövegébe. Három ilyen magyar nyelvi elemet is találhatunk; ezek a következők: munkakör, munkaköri leírás, munkaköri kötelesség. (Ebben az esetben is érvényes tehát a minket, szlovákiai magyar értelmiségieket türelemmel oktatgató-segítő Deme Lászlónak a találó megjegyzése: Nem az a legény, aki kitalál, hanem aki megtalál!) Sajnos, néha a nyelvi jelenségek kialakulása és megnevezése nem a mi logikánk szerint történik, ezért megítélésükben nem árt az óvatosság. Ezt bizonyítja a feljátszik igének és származékának, a feljátszás főnévnek a használata is. A magyarban mindkét elem nagyon ritkán fordul elő (csupán sportszakszói használatban találkozunk vele), de
