Irodalmi Szemle, 2007

2007/4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján

NYELV ÉS ÉLET

A küldetés nem a küld, hanem az ebből származó küldetik (szenvedő) igének a származéka. A küldetés szót nemrég (a mai értelmező szótárak is erről tanúskodnak még) csak személyt jelölő szóval lehetett nyelvtani szerkezetbe állítani, vagyis küldetése csak személynek lehetett a magyarban, mégpedig ebben a kétféle értelemben:

1. (általában hivatalos jellegű) megbízás, feladat elvégzésére (ki)küldés (pl. titkos küldetés, diplomáciai küldetés)-, 2. hivatás, elhivatottság. Csakhogy az utóbbi időben az 1. jelentésnek a vonatkozása kibővült: napjainkban már nemcsak a személyeknek, hanem az űrszondáknak, űrhajóknak stb. a küldetéséről is beszélünk (a szótárak ezt a jelentés- vonatkozás-bővülést még nem tükrözik). A szó 2. jelentése A magyar nyelv értelmező szótárának a következő meghatározása szerint is csak személyre vonatkoztatható: valakire háruló fontos, jelentős feladat, hivatás, mely egész életének célja, tartalma; elhivatottság. A szemléltető példák is személyre vonatkoznak. Csakhogy az utóbbi időben olyan példákkal is találkozunk (Magyarországon is), amelyekben személyek csoportjaira is vonatkoztatják a küldetés szót: olyan gyűjtőfőnevekkel állítják kapcsolatba, a- melyek személyek csoportját nevezik meg: az egyház küldetése, a bizottság küldetése stb. Ez nyilván a küldetés szó jelentésvonatkozásának a bővülését mutatja. Egy-egy magyarországi példa is túlmegy olykor még a személyek csoportjára vonatkozás határán is: a Magyar Televízió 1-es és 2-es csatornáján a Puskás Ferenc temetésén - az ünnepélyes alkalomra írt és beolvasott, egyébként választékos szövegben pl. „ajáték küldetése” kifejezés hangzott el. Természetesen Magyarországon ez a jelenség nem olyan gyakori, mint nálunk, de ki tudja, nem újabb jelentésváltozási tendencia jele-e. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a küldetés-1 a poslanie megfelelőjének fogjuk fel, s ne csak személlyel, hanem (az űrjárműveket kivéve) tárggyal, dologgal kapcsolatban is (pl. olyan intézménnyel, amelynek nevében inkább a dologi jelleg érvényesül) használjuk. Semmiképpen sem lehet küldetése tehát a szárnyvasútnak (szárnyvonalnak), öltönynek, sportlétesítménynek, Fábry-díjnak, de az elvont fogalom kategóriájába sorolt művészetnek, ünnepélynek, értekezletnek sem, noha a poslanie szlovák szó szerkezetbe állítható ezeknek a fogalmaknak a szlovák nevével {poslanie odbočky, poslanie u- menia, poslanie porady stb.). Lehet viszont a magyarban minden ilyenféle fogalomnak rendeltetése, szerepe, célja, feladata, tehát válogathatunk az őket megnevező szavak közül (pl. az értekezlet célja, az ünnepély szerepe, a sportlétesítmény rendeltetése szerepe, a művészet szerepe, társadalmi feladata).

Szintén gyakoribbak a kelleténél a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában a főiskola, főiskolás szavak (ugyanakkor főiskola mint intézménytípus egyre kevesebb van, mert jelentős részüket már egyetemi rangra emelték). E szavak nagyobb gyakorisága azzal magyarázható, hogy a szlovák nyelv a vysoká škola szókapcsolatot elsősorban a felsőoktatási intézmények általános megnevezésére használja, s ezeknek az intézményeknek (egyetemeknek, főiskoláknak) a hallgatóját a vysokoškolák szóval jelöli. Noha a magyar nyelvben a vysoká škola névnek ebben a jelentésben ez a kifejezés a megfelelője: felsőoktatási intézmény, a vysokoškolák-é meg ez: felsőoktatási intézmény hallgatója, esetleg: egyetemi és főiskolai hallgató, az itteni lapokban ezekkel ritkán találkozunk. Általában a sajtóban is - élőszóban még gyakrabban - e kifejezések tükörmegfelelői - a főiskola, főiskolás szavak - fordulnak elő. így természetesen azon sem