Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csicsay Alajos: Tükör tinédzsereknek (Kulcsár Ferenc verseskötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Fölöslegesnek tartanám boncolgatni, hogy a hatvanas évek végén okkal-e vagy ok nélkül türelmetlenkedett az idős Szalatnai, az viszont kétségtelen, hogy cikke nem vált kárukra az akkori fiatal (szlovákiai magyar) költőknek, irodalmároknak. Kulcsár Ferenc esetében azt is mondhatnánk, bármennyire furcsa, a szikrát, amely öngerjesztő energiaforrása lett a költő egyre dinamikusabb alkotói munkájának, Szalatnai csiholta. Tán nem túlzás, de igaz, negatív előjellel, még a pályarajzát is Szalatnai tervezte meg Kulcsárnak. Az is kérdés, hogy ez mennyire hatott a költő tudatára, vagy csak a tudatalattiját vette időnként birtokába. Hogy feltételezéseimet mire alapozom, hadd mondjam el az alábbiakban. Meglepő volt számomra, hogy Kulcsár Ferenc azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy írjak egy rövid méltatást legújabb könyvéről, az Én nem tudom, talán...-ról. Telefonhívása olyan váratlanul ért, hogy hirtelen védekezni sem tudtam. Igaz, írtam már több recenziót is különféle könyvekről, de verseskötetről még soha. Ha a költő nem kér fel rá, nem is mertem volna venni hozzá a bátorságot. Mivel igent mondtam a telefonba, visszaút nem volt. Aztán a másik meglepetést maga a kötet okozta. Tetszetős könyvecske, már küllemével is dicséretére válik a Lilium Aurum kiadónak, meg persze Juhász R Józsefnek, aki a borítóját tervezte. Előbb a könyv fülszövegét olvastam el, majd szemügyre vettem lapjain Szkukálek Lajos rajzait, s már-már gyanakodni kezdtem, Kulcsár stílust váltott. De miért épp engem szemelt ki, hogy kísérletéről véleményt mondjak? Annak ellenére, hogy verskötetet még soha nem olvastam egyfolytában végig - aki szeret verseket olvasni, egyetérthet velem -, ez estben mégis megtettem. Elolvastam szinte egyszerre, majd letettem magam elé kissé csalódottan. Aztán, mert hirtelen leesett a tantusz, megértettem, miért éppen hozzám fordult kérésével a költő. Nem azt várja tőlem, hogy irodalomkritikusként, vagy mint olvasó, esztétikai szempontból mondjak véleményt kötetéről, az előbbire nálam alkalmasabb, mondjuk úgy, elhivatottabb személyt is találhatott volna. Ezért e szempontot tegyük is félre. Azt viszont jó lesz, ha felidézzük, milyen problémák hatják át Kulcsár költészetét. Ha nem venném figyelembe, képtelen lennék bármit is mondani munkájáról. Szeberényi Zoltán szerint: „az élet, a létezés, az elmúlás, a művészet, a világmindenség örök kérdései és titkai” foglalkoztatják őt. (Magyar irodalom Szlovákiában 1945-1999, II./42. p.) Meg, persze sok minden egyéb, például a kamaszok lelkivilága. Ugyanis erről tesz tanúságot az Én nem tudom, talán... című kötetével. A benne sorakozó versek mondanivalói teljes összhangban állnak a Szeberényi által felsorolt attitűdökkel, csakhogy ezeket nem maga a költő mondja el újra, hanem egy-egy meg nem nevezett, képzeletbeli kamaszgyereknek a szájába adja. így aztán kötete, lírai hangvételének ellenére, akár ifjúsági, pszichológiai verses regénynek is tekinthető. A kötet két részből áll, az elsőben 26, a másodikban 48 vers olvasható. A két résznek külön-külön alcímet adott a szerző, az elsőé megegyezik magának a könyvnek a címével, a másiké viszont Titkos napló. A versek tele vannak humoros, vagy inkább mulatságos dolgokkal, már amennyire mulatságosak lehetnek egy kamaszgyerek csapongó érzelmei, kételyei, vívódásai, csak azért is dacos gondolatai, a legtöbb felnőtt megítélése szerint - szamárságai.
