Irodalmi Szemle, 2007

2007/4 - Végh Péter: Valaki hiányzik a láncból (elbeszélés)

Valaki hiányzik a láncból

kioktatta. - Az állatkereskedelem máshol folyt. Arra a célra egy másik tér volt fenntartva, kint a városszélen - mondta. - Viszont a teheneket a főtéren át hajtották ki a mezőre legelni. Ebben igazat adott a fiának. A pásztor megállt a ház előtt és megpattintotta ostorát. Erre a gazda kiengedte a tehenet. Csak sötétedéskor vagy borulás esetén kissé korábban tért haza a marhacsorda. A tehén megállt a kapu előtt és elbődült. Búúú. Erre tudták az otthoniak, hogy már megjött a Riska, jó lesz kaput nyitni.

Az első világháború kitörésekor ezen a téren tették le ünnepélyes esküjüket a hadba vonuló katonák. A háború folyamán nagy fogolytábor létesült a városban. A több ezer főt számláló táborban főleg szerb, horvát és olasz nemzetiségű hadifoglyok voltak. A nagy óvintézkedések ellenére ragályos, tífuszos megbetegedés terjedt el a foglyok közt, mely százszámra szedte áldozatait. A hadifoglyok hulláit lovas kocsikon szállították a temetőbe, s ott oltott mésszel fertőtlenített tömegsírokba temették. Ebben az úgynevezett „szerb temetőben” gyerekkorában gyakran bújócskázott és futballozott a vele egykorú utcagyerekekkel. Egyszer szóba elegyedtek egy öreg kocsissal, aki azt állította magáról, hogy gyerekként ő is részt vett a foglyok hulláinak szállításában és elföldelésében. A huszadik század elején Fekets Sándor tiszteletes úrnak nagy gondja volt a város tereinek és utcáinak rossz állaga miatt. A Csallóközi Hírlapba írt szókimondó tárcáiban arról tudósít, hogy az esőzések idején egy nagy sártenger a város. A hintók, fogatok beledüledeznek a sárba. A főtéren az artézi kút és a városháza közt öt-hat méter széles és több száz méter hosszú tócsa éktelenkedik. A lakosok nem tudnak átmenni a tér egyik oldaláról a másikra. Mikor megjönnek a melegek, igaz, hogy nyomtalanul eltűnnek a tócsák, pocsolyák, csakhogy akkor meg egy nagy portengerré változik át a város. Csöbörből vödörbe esnek. A községi elöljáróság, ezt az áldatlan állapotot látva, tervbe vette az utak és a járdák mielőbbi kövezését. A sürgető munkába később bekapcsolták a hadifoglyokat is. Ok végezték a főtér járdáinak kövezését.

Maga előtt látta Bartók Béla urat, amint fonográffal a kezében átbandukol a téren és betér egyik-másik házba. Amikor ott járt, éppen eltűnhetett a sár- és a portenger, mert majd száz eredeti dallamot gyűjtött össze a községben, köztük a Kétféle menyasszony című népballadáf. Matus János, a Pozsonyban élő neves zongorista, ezen a téren cseperedett fel. A házukkal szemközt álló Kaszinóban a helyi színjátszógárda, a második világháborút követő években, több vígjátékot és zenés darabot mutatott be5. Ezek a feledhetetlen előadások ültették a szívébe, egy egész életre, a zene mérhetetlen szeretetét. A háború alatt ezen a téren masíroztak át a német, a magyar és az orosz alakulatok. A tér déli részén álló úgynevezett „Sárga Házat”, ahol az árváknak osztották ki az ételt, bombatalálat érte. A szegényház szerencsére éppen üres volt, ezért nem halt meg senki, de a gerendázat és a bútorok lángra kaptak. Anyai nagyapja, aki községi jegyző volt, az irodaszolgával e- gyütt kitolták a térre a tűzoltólajtorját és megpróbálták eloltani a tüzet. Alighogy elkezdték, máris újabb repülőgépek érkeztek a város légterébe. Fejvesztve mene