Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Béres Csilla: Borsószem hercegasszonyka szenvedései (2.) (vers)
Borsószem hercegasszonyka szenvedései (2.) hajszálaim. A köd a kanális fölött megállt. Fehér világ. Hajó dudál, ott csillogva csapódik a hullám. Fenekem alatt felsóhajt a zsombék. Bár őt fésülgetné az égszemü férfi! Felparázslik a cigarettavég, meghal a nap, a nagy akarás. Csak húsok vannak, megcsaló vágyak. Egerek futnak a bádogtetőn, és hányadékában fetreng a szomszéd. * Ez az óra, félig vízbe merülten sem bír csöndben maradni. Mindent meg kell számolni: kety-blutty (csakhogy tudd). Sántán, s még azon túl, belefúltan. Milyen? Vagy diákjegy? O, én már rég elmúltam, s különben is teljesen titokban érzem itt magam. Menekülni nincs hová, ócska minden rajtam kívül is. Fizetem a menüt, csak jegyet ne adjon! Be se megyek, a kapufélfát majd lepisilom. Mert nekem is kéne egy kerítés. Azt hiszem nagy dolog túlélni a nagy dolgokat,
