Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Béres Csilla: Borsószem hercegasszonyka szenvedései (2.) (vers)
Béres Csilla Borsószem hercegasszonyka szenvedései (2.)* Gyengül karom, lábam. Értelmem alig nyílt, éjszaka lesz újra. Egy csillag sír fölöttem. Felgombolyítottam félelmeim. Tele minden szekrény. Cipő, zokni, kabát szanaszét. Ilyenkor szövöm lepedőm. (Bár lebontaná egy rózsaujjú hajnal!) Reggel memory. Párokat keresek. Kihűlt ágyunk húsvéti temető. A másik felem dolgozni ment. A zoknik meg, mint a világ. Piros a kékkel, csíkos és a csipkés. Csak ne találkozzam valami jó pasival! Mindegy már. A nagybetűsnek ígértem sok-sok porcelán-hiúsággal megrakott polcom. Hát nem így képzeltem el! Zörren a váltó, dudál a vonat. A munkás keresztet vet, és az éles bazalt bakancs talpa alatt nyomódik. * A szél számolgatja homlokomra hullt arany
/
