Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Szalay Zoltán: Két novella (A kávéfőző, Sokszorosítás)
Sokszorosítás Simon nem figyelt a táblára. Továbbhajtott, miközben az eső egy pillanatra sem csillapodott, sőt inkább mintha egyre erősebb és erősebb lett volna, új offen- zívákat indított. Már-már úgy tűnt, ki sem bírja a hihetetlen erővel lezúduló víz nyomását a kocsi szélvédője. Simon nem sok hasznát vette az ablaktörlőnek. Hogy fogok így hazajutni? - töprengett magában. Nem igazán ismerte ezt a vidéket, annak ellenére sem, hogy ez volt a közvetlen környezete. Saját faluja, Dervőc vagy húsz kilométerre feküdt K. városától. Évtizedek teltek el azonban úgy, hogy a körülötte elterülő helységeket nem látogatta meg. Inkább csak munkatársaitól hallott róluk. Voltak, akik vakáciak voltak, voltak, akik masátiak, sokan voltak a városból, de dervőci ő volt egyedül a cégnél, ahol szinte egész felnőtt életében dolgozott, immár csaknem harminc éve. Miközben a palettákat rakosgatták le a kiapadhatatlan folyamban érkező kamionokról, sok mindenről szó esett közöttük. Pista nevű kollégája például rendszeresen megosztotta velük legújabb halászkalandjait, a Vakác melletti bányatónál halászott, s ha havonta egyszer a horgára a- kadt valami, akkor a következő kapásig az volt az egyetlen téma, amiről beszélni tudott. Egyáltalán nem értett a horgászathoz, pedig Vakác híres horgászfalu volt, néhány évszázaddal korábban szinte kizárólag a halakból élt mindenki a faluban, akkor még itt folyt ugyanis a Popoly nevű folyó, s az egész környék mocsarasnak számított, tele kapitális méretű csukákkal, márnákkal, pontyokkal, a vizeket azonban a huszadik század közepe táján lecsapolták, s mára egyedül az a kis kavicsgödör maradt, amit a hetvenes években vájtak ki Vakác mellett. Ez a tó pedig nem igazán bővelkedett halban. A masáti kollégák közül Simon azt a Rolandot ismerte a legjobban, akivel egyszer együtt volt fürdőben is Trencsénteplicen, talán tizenöt évvel korábban, s Roland azóta egész jó barátja lett, ő szerezte neki olcsón azt a Samsung tévét, amire a régi kiszolgált Teslát lecserélhette, s mindig hasznos tanácsokkal látta el, az az egy kellemetlen eset állt csak közéjük, amikor is vagy nyolc évvel korábban Roland kikezdett Simon feleségével, amit Simon azóta sem értett meg, mert felesége nem volt sem vonzó, sem intelligens, nem tudta elképzelni, mit eszik rajta a barátja, aki nem volt nős és mindig tudott magának nőt biztosítani, amikor akart. A masátiakról az a hír járta, hogy mind ilyen élelmesek és furfangosak. Simon a többi masáti kollégáját nem ismerte ilyen alaposan. „Macat község mellett forgalomelterelés, az autósok Vontovka község felé kénytelenek elkanyarodni” - hallotta Simon a rádióból a suhogó női hangot. Macat mellett van valami vár is, próbált visszaemlékezni Simon. Várrom, jobban mondva. Vagy talán valami híres templom? Nem tudott rájönni. Megint elhagyott maga mellett egy települést. Igen, jutott eszébe, ez minden bizonnyal Kismise, gondolta. Üdvözöljük Kismasáton, állt a táblán a helységnévtábla mellett, a falu címere is fel volt tüntetve, egy ladik, a háttérben egy tündérrózsa. Errefelé is sok volt a víz. Most is sok volt a víz. Az úton mély tócsák terpeszkedtek. Annak ellenére tökéletes sötétség volt, hogy alig múlt el öt óra.
