Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Szalay Zoltán: Két novella (A kávéfőző, Sokszorosítás)
Sokszorosítás Újabb fejcsóválás.- Riporter úr...- Itt akarsz maradni? Válaszolj! Tényleg itt akarsz maradni?- Igen - lehelte a fotós. - Igen. Igen. Igen. Dédének nem volt bátorsága az öregre nézni. Úgy érezte, el kell tűnnie innen. A fotós elfordult tőle, nem hallatott több hangot állandó lihegésén kívül. Dédé kihátrált a szobából.- Nyugodjon meg, riporter úr...- Kísérjen ki, hogy az a rohadt dög nehogy...- Jöjjön, riporter úr, jöjjön. Az eb elbújt valahol, az udvarra is átláthatatlan köd nehezedett közben, a levegő hidege csípett, s minden mozdulatlan volt. Az öregember komótosan bandukolt Dédé mögött a hosszú ház melletti kis betonúton. Odakint az autó üvegei hidegen csillogtak a nedvességtől. Dédé nem tudta, mit kellene mondania.- Remélem, azért a kávéfőzőt örömmel használja majd - rebegte, kilépvén az udvarról. Én... én igazából nem is szeretem a kávét - mondta az öreg eszelősen virágzó arccal, majd egy erőteljes mozdulattal becsapta a roskatag ajtót. Sokszorosítás Az mutatta az ősz végét, hogy reggeltől havas eső esett; olyan sűrű, odafönt még fehéren csillogó, s az aszfalton barnás latyakká olvadó havas eső, hogy mindenki eltévesztette a hazafelé vezető utat. Körösi Zoltán „Szerencsés utat kívánunk minden vezetőnek” - mondta a barna férfihang a rádióban. Nem sokat váratott magára az eső. Először néhány óvatos kis cseppecske érkezett, majd, pillanatokon belül kialakult a felhőszakadás. Simon sejtette, hogy így lesz. Olyan szél fújt, amely dühös esőt szokott hozni. A kis Fiat beleremegett az ö- reg szél csapásaiba. Az ablaktörlők nem győztek megbirkózni a temérdek vízzel. Mintha egy világtenger szabadult volna el és kelt volna felhő képében az égre. Levelek és ágak repkedtek szanaszét. Simon éhes volt, de nem kimondottan fáradt. A szokásos napi fáradtságot nem nevezte fáradtságnak. Ez a fáradtság volt a dolga, ha ezt nem teljesítette, úgy érezte, ellógta a napját. Ma teljesítette. De az éhség nem esett jól neki. Volt még egy szalámis kifli a táskájában, melyet a hátsó ülésre dobott, mikor beült a kocsiba, de most a vezetésre kellett figyelnie, nem akart hátul kotorászni. Odabent, a városban, ahol dolgozott, még kellemes napsütés volt, bár már
