Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Gál Sándor: Történések (3) (négy évtized hordaléka)
Gál Sándor Történések (3) (1960-2003) „Egyébként az újaknak jogukban áll utálni az ősöket: sokan vagyunk és ráérünk”. (A. Rimbaud) * * * Nyugalmasabb időkben a költők fiatalok voltak, tizenévesek, jöttek s tüneményként szinte egyik napról a másikra irodalmunk egére kerültek. Századunk második felében aztán egyre több lett a harminc és negyven közötti „fiatal” költő; mintha a költészet időritmusa - vagy az emberé? — meglassult volna... Ezért hát nem kis öröm számomra, hogy most két fiatalembert - harmadikos gimnazistákat- mutathatok be, akik kifogván az imént említett idő-ritmus zavarain, akkor lépnek elénk költőkként, amikor illik: tizenévesen. Lukács Zsolt és Petrik Szilárd a kassai magyar gimnázium harmadikos diákja; gondolom, azon túl, hogy verseket írnak, a- lig különböznek kortársaiktól. Csakhát amit írnak, az - költészet. Tágas, szabad gondolattársítások, a szójátékok, a groteszk és a szatíra elemei egyaránt fellelhetők verseikben - frissek, maiak, s persze ebből következően, olykor kíméletlenek is. Ahogy ebben a korban az helyénvalónak is mutatkozik. Ám, mindezen túl tudják- miként azt Lukács Zsolt egyik versében meg is fogalmazta —: „rendje van a világnak”. S ebben a „rend”-ben, ahogy Petrik Szilárd írja, „méhek viszik tovább a hírt/ hogy él a vers”. Örömmel és szeretettel ajánlom a szerkesztők és az olvasók figyelmébe e két fiatalembert, nemkülönben mostani, s majdani verseiket. PS. I. Ahogy ígértem volt, a fenti pár sorral szeretném ezt a két, valóban tehetséges gyereket bemutatni az olvasóknak, s útjukra bocsátani. A lehetőségektől függően a mellékelt versekből néhányat közöljetek, megítélésiek szerint. Az általam megjelölteket mindenképpen, mert a fenti szövegben azokból idéztem. Nagyon örülnék, ha ez a „felfedező akció” sikerrel járna, hiszen a keleti tájakról oly kevés tehetséges gyerek érkezett az utóbbi években irodalmunkba. PS. II. Az akkori „akció” mássá változott. Petrik Szilárd színész lett, Lukács Zsolt pedig grafikus. * * * Sokan azt mondják, a fordítás: szolgai munka. Ez igaz. De csak addig, amíg a fordított költői produktum mechanikus átültetéséről van szó. Ellenben mindjárt
