Irodalmi Szemle, 2007
2007/4 - Pomogáts Béla: Magyar tájak - magyar irodalom (2). Dunántúl és Erdély (esszé)
Pomogáts Béla Magyar tájak - magyar irodalom (2) Dunántúl és Erdély Minden „igazi” ország, megkockáztatom ezt a feltevést, két egymással szervesen összefüggő, egymástól mégis jól elhatárolható, nagyobb kulturális tájra épül. Ezzel mintha az organikus létet utánozná, az emberi szervezet felépítését, amely többnyire párosával foglalja magában a szerveket, és például a bal és a jobb oldali agyféltekének egymástól egészen eltérő szerepet ad. Nos, Európa szinte valamennyi nagy történelmi múltra visszatekintő és igen gazdag és változatos kultúrát létrehozó országa esetében megfigyelhető ez a kettősség, általában az északi és a déli vidékek egymást kiegészítő hagyományaiban. Az északi (párizsi, strasbourgi, normandiai, Loire menti) francia kultúra más, mint a déli tartományok (Provence, Languedoc, Aquitaine) kultúrája. Az északnémet (porosz, Rajna vidéki) kultúra más, mint a déli (a bajor), az északolasz (lombardiai, toscanai) más, mint a délolasz (nápolyi, szicíliai) kultúra és hagyomány. Ezek a kulturális és tradicionális eltérések általában regionális kultúrákat hoznak létre, s mind a középkorban, mind újabban, éppen napjainkban, a szemünk láttára (például Itáliában) politikai feszítőerőt is jelentenek. A hagyományos magyar kultúrtájon nem észak és dél, hanem nyugat és kelet kapta a nagyobb kulturális régiók kialakítójának szerepét. És a magyar történelemben és művelődéstörténetben a Dunántúl és Erdély alakított ki nagyobb, önálló regionális tradíciót. A történelmi ország területén persze máshol is jöttek létre kisebb kulturális régiók, az Alföld vidékén, Debrecenben, Egerben és Kecskeméten, Északkelet-Magyarországon, Sárospatak, Miskolc, Kassa, Eperjes, Ungvár és Munkács körül, vagy éppen a régi Felvidék (pontosabban Felső-Magyarország) nyugati részén, Pozsony, Nyitra, Nagyszombat körül. Ezek a kisebb régiók azonban általában a két nagy történeti és kulturális régió valamely vonzáskörzetébe tartoztak: Debrecen, Kassa, Ungvár, Sárospatak az erdélyi indíttatásokat követte (vagy maga hatott az erdélyi fejlődésre, mint például Sárospatak), s nemegyszer, így az önálló Erdélyi Fejedelemség idején, Thököly és Rákóczi korában, politikailag is Erdélyhez tartozott. Az északnyugati régió, Pozsony, Nagyszombat és különösen Komárom, amely jellegzetes dunántúli (kisalföldi) város, pedig mindig a nagy nyu
