Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján (1)
NYELV ÉS ÉLET getések - nem „izzadtságszagúak” és nehézkesek, mint a régebbi, a pártszempontok béklyóiban kínlódó szerkesztőségi dolgozókéi voltak, hanem könnyedebbek, jóval színesebbek. De most is aránylag gyakran akasztják meg az olvasót nyelvhelyességi és helyesírási hibák; az előbbiek közül a legsúlyosabbak éppen a szlovakizmusok közül kerülnek ki. Ez indított most engem is ennek a nyelvi helyzetképnek a felvázolására. A mai újságíró már úgyszólván semmiféle visszajelzést nem kap az olvasótól a nyelvi hibákra vonatkozólag. Nyelvművelő írásokat csak a Katedra és az Új Szó közöl rendszeresen. Az utóbbi a Gramma Nyelvi Iroda munkatársainak, elsősorban Szabómihály Gizellának a kutatásai alapján összeállított cikkeket, amelyek hatékonyan segíthetnek a szlovákiai magyar szaknyelvek szókincsének kialakításában. A Pátria - anyagiak hiányában - 2007-től megszünteti harminc év után a hetenkénti ötperces Anyanyelvűnk című adását. De olyan tapasztalataink is voltak a múltban, hogy pl. napilapunkban az a nyelvi hiba került újra az olvasó elé, amellyel a lap nyelvművelő (Kis nyelvőr) rovata néhány nappal előbb részletesen foglalkozott. Ezzel nem a felnőttek nyelvi nevelését segítő újságcikkek közlésének fölöslegességét kívánom hangsúlyozni, hanem azt, hogy sok függ az újságírótól mint egyéntől is, mennyit hajlandó tenni nyelvi-nyelv- használati készségeinek fejlesztéséért. A szerkesztőségek és lapkiadók helyzete következtében egyre inkább arra kényszerül majd minden szerkesztőségi dolgozó, hogy maga gondoskodjék nyelvi műveltségének növeléséről önművelés útján (hiszen igazi magyar nyelvű újságíróképzésünk nincs, csupán pótmegoldások vannak). De talán a toleranciagyakorlásnak eddigi számos étvizede után végre itt volna már az ideje annak, hogy a szerkesztőségek és kiadók mint munkahelyek is nagyobb követelményeket támasszanak munkatársaikkal szemben a nyelvi ismeretek és készségek tekintetében is. Ennek az eddig különféle mentségekkel elodázott vagy különféle okokkal elhárított szempontnak az alkalmazása talán jobb eredményekhez, a lapok nyelvi arculatának javításához vezet majd. Lehet, hogy ez hatékonyabb módszernek bizonyulna, mint a nyelvművelő írások olvasásának (ki nem használt) lehetősége. (Folytatás a következő számunkban)
