Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján (1)
NYELV ÉS ÉLET hányban, illetve amelyben pontosan egyeznek, ha stilisztikai értékük is hasonló. így pl. a rozobrať igét csak akkor fordíthatjuk magyarra a szlovák szó elemeit tükröző szét- szed-dél, ha e szlovák szó darabokra szedhető, tehát konkrét tárgy (dolog) alkotórészekre bontására vonatkozik. Szétszedhetjük pl. a motort, asztalt, kerékpárt, fegyvert stb. De ha a rozobrať átvitt jelentésben fordul elő, vagyis értelme elvont fogalomra (pl. problémára) vonatkozik, akkor a magyarban már nem lehet a szétszed a megfelelője, csak az elemez vagy a boncolgat. (Problémát ugyanis elemezhetünk is, boncolgathatunk is, de nem szedhetünk szét, esetleg csak akkor, ha túlságosan alaposan elemeztük.) A rozobrať igének a talajjal kapcsolatos használata {rozobraťpôdu) esetén szintén alkalmazható az elemez szó (talajt elemez), sőt a vizsgál ige is (talajt vizsgál), de a boncolgat már nem (a talajt boncolgat szokatlan szókapcsolat volna a magyarban). A szavak jelentéstartalma és szókapcsolatba állíthatósága között ugyanis nagyon szoros összefüggés van. A szókapcsolatba állítás révén alakul ki egy-egy szónak a mellékvagy átvitt jelentése. A szójelentés tehát azt is jelzi számunkra, mely szavak kerülhetnek egy-egy nyelvben egymással nyelvtani szerkezetbe. Például a szlovák rozobrať ige tárgyas szerkezetbe kerülhet a tovar szóval (rozobrať tovar). Csakhogy a rozobrať tovar szókapcsolatot sem fordíthatjuk magyarra így: árut szétszed, csak az árut szétkapkod szókapcsolattal, mert ez a magyarban is használatos. A szlovákban a rozobrať tárgyas szerkezetbe állítható pl. a čerstvý vzduch szószerkezettel is: rozobral ho čerstý vzduch. Ebben a kifejezésben sem fordíthatjuk a szlovák igét a magyar szétszed-áe\, mert a friss levegő szétszedte kifejezés zavaró, sőt érthetetlen volna nyelvünkben, csak a felélénkít ige jöhet megfelelőként számításba: a friss levegő felélénkítette. Látjuk tehát, hogy a fordítás nem mechanikus sémák szerint végezhető tevékenység, hanem dialektikus és nyelvösszevető képességet igénylő feladat. Különösen komoly feladatnak tekinthető, ha a lefordítandó szavak esetében nem csupán jelentéstani, hanem stilisztikai szempontokat is figyelembe kell vennünk. Még a tudatosan végzett fordítói munkába is hiba csúszik olykor, mert a szlovák szó vagy kifejezés alaktani szerkesztettsége oly erősen hat a gyakorlott fordítóra is, hogy elaltatja éberségét a jelentéstani (és stilisztikai) követelmények figyelembevétele tekintetében. Hogyne hatna hát ez az alaki szempont a nyelv laikus, gyanútlan, mindennapi használójára, különösen a kétnyelvű környezet megszokott megnyilatkozásai közben! Itt pontosabban arról van szó, hogy az egyszerű felvidéki magyar ember - a fentebb vizsgált példával szemléltetve a jelenséget - még a problémákat is gyakran „szétszedi”, nem pedig elemzi vagy boncolgatja, mert a szlovák nyelv - amelyet talán nem is ismer jól - a problémák elemzését kifejező igeként a rozobrať-ot használja, ez meg alakilag - vagyis a szó hangzását, írásképét nézve - a szétszed magyar igét juttatja eszébe, nem pedig a magyar nyelvi tudatának talán a mélyén rejtőző elemez igét. Sőt a problémát szétszed kifejezés létezését az a körülmény is erősíti benne, hogy már másoktól is hallotta, tehát valójában nem is maga szerkeszti össze a két szót szókapcsolattá, csak mechanikusan alkalmazza. Csakhogy mi történik e szókapcsolat használatának a gépiessé válásával? Az, hogy szlovákiai magyarjaink a szlovák rozobrať igének az ’elemez’ jelentését valójában a magyar szétszed igéhez kapcsolják, vagyis kölcsönveszik az említett szlovák szónak egyik jelentését egy olyan magyar igéhez, amelynek
