Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján (1)
NYELV ÉS ÉLET Ezeknek a szlovakizmusoknak, sajnos, több válfajuk is gyakori még mindig a felvidékiek beszédében, írásában, noha néhánytól már (legalábbis a választékosabb nyelvhasználatra törekvők) megszabadultak. A tengernyi szlovák szót és kifejezést - amely 1945 után ránk zúdult, mert a szlovák néven megismert új fogalmak magyar megnevezésére az anyaországtól való elszigeteltségünk miatt nem voltunk képesek - már nagyobb részben kiszorították az azóta megismert magyar elemek, de még néhány (horčica, párky, platnička, súprava stb.) - szerencsére nem a standard nyelvváltozatban - emlékeztet bennünket ezekre az évekre. A szlovák szavaknak a magyar nyelvbe keverésével rokon jelenség a szlovák ut- ca-, út- és térneveknek a magyar közlésekbe szerkesztése. Ezeket vagy teljes formájukban illesztjük a magyar szövegbe, de néha a névnek csak a töredéke kerül mondatunkba. Bizonyára hallottunk már Pozsonyban járva ilyen útbaigazítást pozsonyi vagy más magyartól: „Végigmegy az Obrancov mierun és a Suché mýtón a Manderla-házig, onnan a Duna-part irányában folytatva útját, jobb kéz felől a harmadik utcába betér: ez a Jesenského utca.” Kétségtelen, ennek a tájékoztatási formának is van előnye: a tájékozódó majdnem az utcanévtáblákon feltüntetett neveket hallja; ez különösen a magyar- országi turistának sokat segíthet. De az itteni magyart nem zavarja, hogy az ulica Obrancov mieru utcanevet Békevédők utcája, a Suché mýto nevet meg Szárazvám utca formában hallja, s a Jesenského utca helyett is ismerősebb névformának hangzanék neki a Jesenský utca kifejezés. Sajnos, ez a szlovák vagy kevert névhasználati forma nemcsak Pozsonyra jellemző, hanem Szlovákia magyar többségű városaira is, sőt nemcsak az élőbeszédben találkozunk ezzel a jelenséggel, hanem lapok tájékoztató cikkeiben - tehát a standard nyelvváltozatban - is. Lapjaink a pontos (hivatalos) címeket általában szlovák nyelven (szlovák helyesírással) közlik, de a nem hivatalos formában közölt utca-, út-, és térnevek bizony előfordulnak ilyen alakokban is: Štúrova utca, SNP tér, Budovateľská utca, Šmidkeho utca vagy csak Šmidkeho stb. (Magyar vagy magyarosabb használatú alakjuk: Štúr utca, Sznf tér, Építők utcája, Šmidke utca). Az talán még érthető, sőt tolerálható is, hogy e névformák a kevésbé igényes élőbeszédben (pl. a társalgási nyelvváltozatban) előfordulnak, de az már kevésbé, hogy a lapok komolyabb hangvételű cikkeibe is belekerülnek. Sokkal veszélyesebb ennél egy másikfajta jelenség, az, amely a szlovák nyelvi hatást magyar megjelenési formában csempészi be a tudatunkba. Hasonló jelenségről van szó, mint a szlovák kifejezéseknek szavak, illetve a szlovák szavaknak, szóelemek szerinti, vagyis mechanikus fordítása, csak ennek jóval alattomosabb változatáról, mert meggyőzősédünk szerint nem fordítói munkát végzünk, hanem magyarul beszélünk (írunk), miközben magyarul gondolkodunk. Hogy magyarul gondolkodunk-e ilyenkor, arra a következőkben talán választ kapunk, arra pedig, hogy magyarul beszélünk-e, talán már többször is választ kaptunk az anyaországiakkal való érintkezéseink során. A tükörfordításhoz elvileg csak akkor folyamodunk, ha bizonyos idegen (pl. szlovák) szavaknak csak tükörszó jellegű megfelelői vannak nyelvünkben {pád:eset; štátne občianstvo: állampolgárság; dávka.adag stb.) A legtöbb idegen (szlovák) és magyar szó viszont csupán annyi jelentésben és abban a jelentésben megfelelője egymásnak, a
