Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján (1)
NYELV ÉS ÉLET magyar standardnak a magyarországi, valamint a kisebbségi változatai között fennállnak. Ezek elsősorban szókészleti jellegűek, s a magyar nyelv, valamint a kisebbségi magyarokkal együtt élő többség nyelve fogalmi rendszerének eltéréseivel magyarázhatók (pl. a közigazgatási fogalmak különbözősége következtében eltérő megnevezések stb.). Mivel ezek az eltérések nem olyan mértékűek és jellegűek, hogy különböző belső nyelvtípusoknak kellene az egyes standardváltozatokat tekintenünk, a nálunk használatos változatot sem nevezzük szlovákiai magyar standardnak, hanem csak a magyar standard szlovákiai változatának. Ezt a tényt egyébként nemcsak nyelvi, hanem elvi kérdésként is kezeljük. 2. A STANDARD ÉS A NYELVJÁRÁSOK Nagyon helytelen volna ezt a pallérozottabb nyelvváltozatot szembeállítani a nyelvjárásokkal, amelyekből kifejlődött. A nyelvjárások továbbra is nyelvünk fejlődésének forrásai maradnak. Sem siettető intézkedésekkel, sem pedig becsmérlő megkülönböztetésekkel nem lenne helyes ezeket közelebb kényszeríteni a standard változathoz. (Nem is nagyon lehetne.) De az olyan nyelvjáráskutató véleményével sem tudok egyetérteni, aki vállveregető módon dicséri a nyelvjárásban beszélőt, s arra biztatja: használja nyelvjárását, mert így marad meg jó és anyanyelvéhez hű magyar embernek. Maga a standardot jól ismerő nyelvész arra talán nem is gondol, hogy az így megdicsért személy félreértheti szavait, s talán azt a következtetést vonja le belőlük, hogy nem kell, sőt káros dolog törekednie arra, hogy anyanyelve választékosabb változatát is megismerje, használni tudja. De akkor mire való az iskolai anyanyelvoktatás? Nem arra, hogy a nyelvjárásba beleszületett ember számára is lehetővé tegye: elérje anyanyelvhasználatának azt a szintjét, amely képessé teszi őt a társadalmi és kulturális é- letbe való bekapcsolódásra akár a legmagasabb fokon is? Ne osszuk meg az embereket; ne válasszuk őket két nagy csoportra, egyik csoportbelieknek a nyelvjárások őrzésének szerepét szánva, míg a másik csoportbeliek - magunkat is ide sorolva - nyugodt lelkiismerettel vállalhatják a művelődés zászlóvivőinek szerepét! Minden magyarnak joga van a művelődéshez. Persze joga van ahhoz is, hogy megelégedjék azzal a nyelv- használati szinttel, amelyet nyelvjárásának ismeretével, esetleg az általános iskolában (alapiskolában) szerzett nyelvi ismereteivel elér. De azt maga döntse el! Őszintén szólva még az iskolában szerzett nyelvi ismeretek és készségek sem minden esetben segítik kellő mértékben a fiatalokat a standard nyelvváltozat kialakításában, különösen erősen nyelvjárásos vidékeken; még kevésbé, ha maguk a pedagógusok sem állnak ilyen tekintetben a helyzet magaslatán. Hiszen még az iskolai nyelvoktatásban a magyar nyelv és irodalom szakos tanárnak is nagy tapintatra van szüksége, ha eredményt akar elérni. Kerülnie kell minden olyan módszert, amellyel a tanuló érzékenységét sértené. Magának a pedagógusnak is tudatosítania kell, hogy a nyelvjárásban beszélő tanulóból nem lesz máról holnapra standard nyelvváltozatot uraló személy. Ez hosszú, türelmes munkának lehet az eredménye. Különösen a nyelvjárási hangbázist alkalmazó tanulóra vonatkozik ez. Aki azt hiszi, hogy pl. a palóc gyermeket néhány hét alatt átállíthatja a standard hangképzésre, csalódni fog. A hangképzés kialakítása reflexkialakítással
