Irodalmi Szemle, 2007

2007/3 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján (1)

NYELV ÉS ÉLET

ben sem, hanem a közvetlen kapcsolat híján bizony lemaradt a gyarapodásban, sőt a hivatalos nyelvként szolgáló szlovák nyelv hatásai egyre nagyobb mértékben mutatkoztak meg benne. Az 1938-44-es évek (a Magyarországhoz való visszacsatolás utáni i- dőszak) vajmi kevés lehetőséget adtak arra, hogy lemaradásunkat pótoljuk; az 1945 u- táni évek jogfosztottsága és megtorló intézkedései következtében pedig - a Magyar- országgal való kapcsolat lehetetlenné tétele miatt is - az addiginál sokkal erősebben került nyelvhasználatunk a szlovák nyelv hatása alá. Nemcsak a szlovakizmusok enyhébb, a kétnyelvűség velejárójának tekinthető formái szaporodtak el az itt használt magyar nyelvben, hanem az új fogalmak szlovák nevei is özönlöttek közléseinkbe a számunkra ismeretlen magyar megnevezések pótlására. Kétségtelen, az utóbbi években, a demokratikusnak mondott politikai rendszer bevezetésével már legalább az érintkezésünk könnyebbé vált az anyaország lakosságával, így - meg az intenzívebbé vált rádió-, televíziókapcsolat révén is - közelebb kerültünk a magyar standardhoz. De mivel a közvetlen kapcsolat így sem lehetséges - hiszen a közigazgatás és sok más terület nyelve a szlovák -, a szlovákiai magyarok nyelvhasználata sok tekintetben elmarad még most is a magyar standardtól. Az itteni magyar sokkal erősebben kötődik nyelvjárásához, mint az anyaországi, hiszen számára elsősorban ez jelenti az anyanyelvet. Nehezebben tudja különválasztani ennek sajátos elemeit meg az argó (szleng) elemeket a standard elemektől. De a tapasztalat szerint a legnagyobb nehézséget a szlovák nyelv különböző hatásainak kiszűrése okozza számára.

Sajnos, sokan nem értik még ma sem, miért van erre a megválogatásra szükség, hiszen a nyelvjárási (köztük a tájnyelvi) meg a zsargon (szleng) elemek is a magyar nyelvhez tartoznak, esetleg csak az idegen hatásokat erősebben tükröző szlovakizmu- sokat érzik kakukkfiókáknak a magyar nyelvben. (Ezeket sem mindig.) Ha magyarul beszélünk, miért nem mindegy, hogy a nyelv mely elemeit használjuk fel közlésünkben? Nem csupán az a fontos, hogy megértsenek bennünket azok, akikhez szólunk, illetve akiknek írunk?

Valamikor valóban nem volt ilyen differenciálódás a nyelvben, nyelvhasználatban, mint napjainkban. A 16. és 17. században nemcsak úgy beszélt, hanem úgy is írt mindenki (aki írni tudott), ahogy anyanyelvi ismeretei és készségei lehetővé tették. De később főként a latin nyelvnek - amely századokon át a tudományok és a hivatalos é- let nyelve volt - a helyettesítésére ki kellett fejleszteni a magyar nyelvben egy olyan változatot, amely a latin szerepét átvette. S ezt az óriási munkát végezték Kazinczy vezetésével a nyelvújítók, mint erre fentebb már utaltunk. De téved, aki azt hiszi, a magyar nyelv választékos változatának kialakítása már véget ért a nyelvújítás befejeztével: ez a folyamat még ma is tart, mert a nyelv fejlődése - fogalmi rendszerének gyarapodása, gazdagodása és elég gyakori változása - szükségessé teszi a nyelv állandó fejlesztését: elsősorban szókészletének gyarapítását. (A nyelvtani rendszer fejlődése, változása lassúbb folyamat.) Ezt a szabályozottabb nyelvváltozatot, az irányítottabb fejlődésű belső nyelvtípust neveztük meg régebben az irodalmi nyelv, köznyelv kifejezésekkel, s nevezzük meg ma már egyre többen a magyar standard szókapcsolattal.

Természetesen mi, szlovákiai magyarok is az egyetemes magyar standard elsajátítására törekszünk. Ennek ellenére számolnunk kell kisebb eltérésekkel, amelyek a