Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: A magyar standard kialakításának útján (1)
NYELV ÉS ÉLET JAKAB ISTVÁN A magyar standard kialakításának útján (1) Helyzetkép nyelvi standardunk kialakításának jelenlegi szakaszáról 1. A MAGYAR STANDARD FOGALMA A standard vagy (angolosabb változatában) sztenderd főnév többek között ezt jelenti nyelvünkben: minta, szabvány, mértékadó változat. Mi itt azt az önálló szókész- letű és nyelvtani rendszerű (belső nyelvtípus értékű) nyelvváltozatot nevezzük vele, amely követésre alkalmasnak, normatívnak tekinthető. Azért tartjuk szükségesnek, hogy ezt mindjárt a cikk elején az olvasó tudomására adjuk, mert ennek a nyelvi változatnak ez a megnevezése csak az utóbbi időben terjedt el, és inkább csak a nyelvészek között. Nem is olyan régen még ők is az irodalmi nyelv, köznyelv kifejezéseket használták ennek a nyelvváltozatnak a megnevezésére, akárcsak sokan mások ma is. E régebbi nevek értelmezése ugyanis sok vitára adott okot; emiatt többször arra kényszerültek a szerzők, hogy nyelvészeti írásaik elején tisztázzák, milyen értelemben fordulnak elő munkájukban az irodalmi nyelv, köznyelv kifejezések. Számos vitacikk jelent meg a nyelvészeti folyóiratokban és más lapokban a kérdésről (1976-ban az Irodalmi Szemlében magam is megpróbáltam egy újabb rendszerezési módot felvázolni a nyelv- változatok és megnevezésük kérdésében), de egyik sem vezetett eredményhez. Amikor Deme László - nem is olyan régen - elkezdte nyelvünk választékos, követésre alkalmas nyelvváltozatának jelölésére a magyar standard szókapcsolatot használni, sok nyelvész fogadta megelégedéssel az új nevet, s tért át a régiről ennek - vagy az angolosabb hangzású magyar sztenderd változatnak — a használatára. írásunk címe még annak a kérdésnek a felvetésére is ösztönözheti az olvasót, vajon miért kell nekünk küszködnünk a magyar standard nyelvváltozat kialakításával; talán nincs nekünk, magyaroknak követésre alkalmas nyelvváltozatunk? Van, hogyne volna, hiszen ennek kialakítását még 1772 és 1871 között elkezdték a nyelvújítók. Kazinczy Ferenc és a többiek - írók, újságírók - hatalmas munkát végeztek, hogy a latin nyelv béklyói között senyvedő elmaradott magyar nyelvet modernebbé, az irodalom, tudomány, jog, kultúra stb. művelésére alkalmasabbá tegyék. A magyar nemzeti társadalomban ki is alakult a standard nyelvváltozat, csakhogy mi, felvidéki magyarok- saját akaratunkon kívül - 1920-ban kiszakadtunk a nemzeti közösségből, s kisebbségi körülmények közé kerültünk. Ennek következtében a mi nyelvhasználatunk sem fejlődhetett az egyetemes magyar standarddal együtt, még azzal szorosabb összefüggés
