Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK - Csáky Károly: Húsvétvasárnap és húsvéthétfő
Húsvéti népszokások „Kerek erdőn jártom, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni, Meg szabad-e locsolni? ” (Kelenye) Napsütötte szép tájakon, Jöttem végig az utakon. Fölém hajolt sok kis virág, Rózsavizük osztogatták. Megöntözlek most itt véle, Piros tojást kérek érte. ” (Ipolybalog) Kerek erdőn jártam, Kék ibolyát láttam, Bárány húzta rengő kocsim, Minygyárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, Tarisznyámba várom. ” (Kelenye) (Csáky K., 1987:135-138.) Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika egy Békés megyei szép locsolóverset közöl Ortutay Gyula és Katona Imre gyűjtése alapján: ,ySzépen kérem az anyját, Adja elő a lányát, Hadd locsolom a haját, Hadd nőjjön nagyra, Mint a csikó farka, Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hossza! Szabad-e locsolni? ” (1997:103.) A locsolással azonos szokás volt a szlovákság körében a vesszőzés vagy korbácsolás is. Elsősorban a gazdasszonyokat vesszőzték meg, de húsvéthétfőn Myjava környékén a lányokat is jól elverték a nyolc fűzfavesszőből font korbácscsal. (Horváthová E., 1986:186-187.) Vannak vesszőzéssel kapcsolatos adatok a Dunántúlról is. Fejér megyében a vesszőből font korbácsot sibának nevezik (a szlovákoknál egyébként ennek šibačka a neve), s amikor azzal a lányt megvesszőzik, ezt mondják: „Keléses ne légy, Bolhás ne légy, Esztendőre még frissebb légy! ” (Gelencsér J.-Lukács L. gyűjtése alapján közli: Tátrai Zs., 1997:104.) TOJÁSKÜLDÉS - A HÚSVÉTI TOJÁS Néhány évtizeddel ezelőtt a lányok a legények locsolkodását húsvéthétfő délutánján az Ipoly mentén is tojással viszonozták. Ezt vagy személyesen vitték az öntözködőknek, vagy elküldték valakivel.
