Irodalmi Szemle, 2007

2007/3 - HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK - Csáky Károly: Húsvétvasárnap és húsvéthétfő

Csáky Károly

A Középső-Ipoly mentén a tojást a húsvéthétfőt megelőző napokon festették. A hímzés és a karcolással való díszítés egyaránt ismert volt. A geometrikus mintákat és a virágornamentikát egyes helyeken gyertyaviasszal rajzolták meg, majd a tojást festékbe mártották. A piros alapra festett húsvéti tojást máshol karcolással díszítették: a mintákat éles tárggyal, zsilettel, borotvával, vagy „speciális tojáskapar óval kaparták” ki. Vannak falvak, melyekben ma is tevékenykedik egy- egy ügyes kezű asszony, aki gyönyörű húsvéti tojásokat készít. A Hont megyei Paláston például több is akad közülük, s a szépen díszített tojásokból a falumúzeumban is őriznek néhányat. Tudunk arról is, hogy néhol szokás a barkaág feldíszítése kifújt piros tojással. Az Ipoly bal partján, Dejtáron a tájházban látható egy tojásfa szebbnél szebb geomterikus díszítésű húsvéti tojással.

A szlovákoknál a tojást gyakran a hagyma héjával vagy más festő növénynyel együtt főzik meg. Ismerik a batikolás módszerét is. Szokás a tojásokra különféle szellemes szövegeket is ráírni, például ilyen kis versikéket:

„ Koho ja milujem, tomu tú krasličku darujem. ”

(Akit én szeretek, annak ajándékozom ezt a tojáskát.)

„ Červené vajíčko mám, koho rada vidím, tomu ja dám. ”

(Piros tojásom van, akit örömmel látok, annak adom.)

( Horváthová, E., 1986:188.)

Már említettük, hogy a húsvéti tojás a termékenységnek is jelképes szimbóluma. Edvi Illés Pál Arisztotelészt idézi, aki kimondta, hogy „ Mind, a mi él, tojásból kél”. A Vasárnapi Újságban írja továbbá, hogy a tojás a földcsillagot, az anyaföld termékenységét is példázza. Készítésének eredete pedig „az ősrégi pogányságban keresendő, mellyből a népek Krisztushoz megtérítettek. Hajdan a népek, úgy az európaiak, mint az ázsiaiak, átalán tavasz beállásakor, szokták kezdeni az újévet, melly alkalommal örömük kifejezésének jeléül, különféle színekre megföstött tojásokkal kedveskedtek egymásnak ajándékul; simán, vagy reá virágokat, verseket és neveket karczolva. Legdivatozóbb volt a tojásokat pirosra fösteni, azért, mivel a görög és római nemzetnél ez tartatott minden egyebek fölött legszebbnek. ”(1857:15.)

Húsvéthétfőn délután a pereszlényi lányok egy kivarrott zsebkendőben vitték a hímes tojást a legényeknek. ,,A leginy annya elvette azt, kipakóta a tojást, a lánnak meg adott narancsot, cukortojást, csokolládét”.

Délután a szécsénkei lányok is vittek a legényeknek tojást: „akit kiszemő- tek magoknak, annak többet, húszat is adtak”.

A hídvégi lányok „mindenkihö' elmentek, aki vót öntözkönnyi Egy-egy legénynek nyolc-tíz tojást adtak a zsebkendőjükből, de a ,^zeretőjjük” itt is többet kapott.