Irodalmi Szemle, 2007

2007/3 - HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK - Csáky Károly: Húsvétvasárnap és húsvéthétfő

Csáky Károly ben végzett, szagos vízzel történő locsolása, amely a legújabb időkig hagyományo- zódott, tulajdonképpen újabb keletű, s inkább csak adománykérő (-váró) jellegű. A húsvéti öntözködés az Ipoly mentén is szervezettebben történt egykor. A vasárnap megkezdett koledálásról már a fentiekben szóltunk. Az ipolynagyfalu- si legények a hétfői falujárást is koledálásnak nevezték. Az ipolybalogiakhoz ha­sonlóan minden olyan házhoz elmentek, ahol lány vagy menyecske volt. A házbe­liek már várták őket, s az ablakon adták ki a kolbászt, a szalonnát meg a tojást. Amikor a fiatalok az egész falut bejárták, az egyik legény házánál nagy reggelit csináltak. Ha valami megmaradt, azt eladták a kocsmárosnak, s az árát elitták. Reggel így „mán jó gazos fejvei mentek öntözkönnyi A legények vödörből, a gyer­mekek bögréből locsolták a lányokat. Ipolyhídvégen a reggeli öntözködést a tehénpásztor „zenélése” előzte meg. „ Végigtrombitáta a falut, oszt ollyan kalácsot süttek neki, meg bort és pénzt is ka­pott A pereszlényi legények kora reggel összegyűltek egy pajtában, s onnan in­dultak kannákkal, harmonikaszó kíséretében öntözködni. A falu felső végén kezd­ték, s az alvégben fejezték be a locsolást. Minden nagylányos házhoz bementek, a lányok azonban elbújtak, hogy „menne talájják őköt a leginyek”. Az öntözködők ezért követelték, hogy a gazdasszony mutassa meg a lány rejtekhelyét. Ha a lány­nak kiszemelt udvarlója volt, az néhány percre lemaradt, s a „szeretője” egy szép virágot tűzött a mellére. Délután, a litániát követően, négy órakor a község kocs­májában kezdődött a húsvéti mulatság, amely csak másnap reggel ért véget. Nagycsalomján azt a lányt, akivel farsangkor nem táncolt a legény, húsvét­hétfőn nem önthette meg. Kőváron már hajnalban indultak a locsolók. Azt a lányt, aki már ébren volt, szagos vízzel, aki aludt, kútvízzel öntötték meg. A fiúk itt is to­jást kaptak. Azt, amelyet a „szeretőjük” adott nekik, eltették emlékbe. Az öntözködők régebben a rokonoknál nyolc-tíz tojást kaptak. Ezek mellé újabban már cukor- vagy csokoládétojást, déligyümölcsöt, pénzt is adnak. A fiatalabb fiúgyermekek húsvéti locsolását versmondás előzte meg. így van ez sok helyen napjainkban is. A locsolóversek újabban felkutatott szövegei csaknem az egész magyar nyelvterületen ismeretesek, s csupán némi eltérések fi­gyelhetők meg. A szagos vizet a locsolók versikéjükben tündér-kútvíznek nevezik, de mondják rózsavíznek is. A locsolók kerek erdőn át érkeznek, kocsijukat bárá­nyok húzzák. A lányt gyöngyvirágnak szólítják, s anyjától engedelmet kémek, hogy meglocsolhassák, hogy az el ne hervadjon. Lássunk hát néhányat a ma is előadott versikék közül: Féradozásomér' Egyedül azt kérem, Tulipiros tojás Legyen az én bérem. ” (Kóvár) „Tündérek kúttyából Szagos vizet hoztam, Van ety kislány a házná Mellocsolom mostan.

Next

/
Thumbnails
Contents