Irodalmi Szemle, 2007

2007/3 - HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK - Csáky Károly: Húsvétvasárnap és húsvéthétfő

Húsvéti népszokások

Mielőtt húsvétvasárnap átlépték a templom küszöbét, pénzt dobtak át magukon hátrafelé, hogy szerencsések legyenek. (Horváthová, E., 1986:186.1.)

A legények húsvéti koledálásával, tojásszedésével kapcsolatban is vannak a- datközlőinktől származó Ipoly menti adataink. Tudjuk, hogy Ipolybalogon már vasárnap megkezdték a legények a gyűjtéssel egybekötött, szervezett falujárást. Egyik idős adatközlőnk így emlékezett rá: „Vasárnap este összementünk a kocsmába mulatnyi. Ott mulattunk éfélig. Efékor aztán elmentünk koledányi. Kaptunk tojást, szalonnát és kolbászt. Bekiabátunk, hogy: »Ki azzal a lánnyal, menyecskével, ki-ki-ki!« Ezt reggelig csinátuk, aztán mentünk öntözkönnyi. ” (Gyúrász Lajos, 70 éves, 1979.)

Voltak, akik már korábban is elkezdték a gyűjtést. Az összeszedett tojást a „szatócsüzletesnek” adták, a pénzen pedig pálinkát vettek. Előfordult, hogy a lányos házak falához „vágták ” , különösen akkor, ha a legények valamiért haragudtak a lányra, vagy nem kaptak tőle semmit.

Ersekvadkertről, az Ipoly bal partjáról is vannak tojásgyűjtéssel kapcsolatos adataink. Itt a legények húsvétvasárnap este kezdték el a „tojáshajtást”. Csoportokat alkotva keresték fel a lányos házakat, s a tojást egy kijelölt helyen elfogyasztották. Amelyik lányra haragudtak, azt itt is kigúnyolták: háza elé, a fára vagy a kapura akasztották a tojáshéjakat. (Manga J., 1968:149.)

Húsvéthétfő kapcsán Manga János azt írja, hogy erre a napra „azok a közösségi szokások — rítusnak már nem tekinthetők — a jellemzőek, amelyeknek valamilyen vonatkozásuk van a húsvéti, illetve a piros tojással”. (1968:149.) Az viszont köztudott, hogy a húsvéti locsolkodás tulajdonképpen a rituális megtisztulás jelképes emléke. A Magyar néprajzi lexikon címszavában olvashatjuk ezzel kapcsolatban a következőket: ,A húsvéti locsolás ősi katartikus rítus keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat”. (Tátrai Zs., 1979:606.) Természetesen a locsolkodásnak alapja lehet a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit is. A nők locsolása kezdetben irányulhatott az „asszonyi termékenység elővarázslására” is. ( Balogh J., é.n.: 117.)

Húsvéthétfőn az Ipoly mentén egykor a még legényszámba nem vett fiúk piros lajbiban jártak öntözködni. Először a keresztanyjukhoz mentek, ott kaptak egy kis bögre vizet, s azzal locsolkodtak. Miután 8-10 hímes tojással megajándékozták őket, a szomszédok és a rokon lányok is sorra kerültek. (Manga J., 1968:149.)

Pereszlényi és alsószemerédi adatok szerint ott a legények régebben cigánynyal és vödrökkel jártak házról házra. Az egyik legény bement a házba és kikérte a lányt, majd „agyonlocsolták” őt vízzel. (Bauer K.-Kádek K., EA:24092.)

A locsolkodás, vagy ahogyan az Ipoly mentén mondják, az „öntözködés ” még napjainkban is népszerű és gyakorolt szokás. A gyermekek versmondás köz