Irodalmi Szemle, 2007

2007/1 - Csehy Zoltán: Ámor végzetes kalandja Caeliával (tanulmány)

Csehy Zoltán

lágban elkövetett képzelt öngyilkosságig. Ezt az időszakot a servitium amoris létállapota tölti ki, mely az imádott nő föltétlen szolgálatát kívánja meg, s melynek során a retorikai meggyőzés helyén a szerető teljes önmegadása (obsequium) és az önkontroll hiányának tudatosulása (furor) dominál.20 A nő dominaként, úrnőként a szingularitás elve szerint lép fel, egóját a fenn emlegetett metódusok hozzák létre. A servitium amoris teljes díszében vonul fel a 14. versben, melyben Angerianus a narratív keretbe, Amor és Caelia tusáinak elbeszélésébe helyezi a szolgálat klasz- szikus motívumát. E Propertiust (3, 25, 3) és Tibullust (2, 4) idéző motívum archi- textuális kapcsolatot alakít ki az antik elégiatradíció szabályrendszerével. Itt is a szakrális retorika vegyül a rabság és a szolgálat motívumaival:

Hadd tegyen ő prédájává, díszítse az oltárt,

s lábainál legyek én láncra kötözve a rab.

Épp csak megremegő keblem kivetette szavam, s ő

megkötözött, vígan vett föl igát a nyakam!21

6. A narratív epigrammák tipológiája

a) Caelia hétköznapi életéből vett történetek elmesélése.

b) Caelia istennői mivoltát bizonyító történetek.

c) Caelia kegyetlenségének történetei.

A narratív epigrammák vagy példázatversek elsősorban Amor és Caelia viszonyának árnyalására szolgálnak, s lényegileg, minden változatosságuk ellenére a címben jelzett tárgyat értelmezik.

a) Az első csoportba tartozó történetek Angerianus legbizarrabb ötleteinek retorikai megvalósulásai, tipikus manierista költemények. Remek példa e verstípusra a 147. epigramma, mely szellemes aitiológiai költeménnyé emelkedik: Caelia körömvágáskor megsebzi az ujját, a lecsöpögő vért viszont Amor felitatja és megkeni vele kegyetlen nyílvesszőit. Boreas belepusztul Caelia hideg csókjába (170).

b) Caelia szépségének magasztalása számos változatban uralja a kötetet. A legmerészebb költői ötletek a manierista idea fantastica szülöttei: Caelia portréja kigyullad, ajkáról holtan esik le a gyönyörűség mézes pillanatait átélő méh (25.), miközben Cumae partjain gyűjti a kagylót, egyetlen pillantásától kigyúl a tenger és a bérc (27.), meztelensége lángba és párába borítja a fürdőt (83.), szépségétől kigyullad a szövőszéke (80.), nem meri elragadni a halál (151.) stb.

c) Caelia kegyetlenségének történeteit a költő rendszerint a petrarkista paradoxonokra visszavezethető szövegekben aktiválja újra. A servitium amoris tipikus jegye, hogy a szerelmes köztes állapotban lebeg, melynek érzékeltetésére kizárólag a paradoxonok alkalmasak. A 34. epigramma az elveszett önazonosság kérdéseit boncolgatja a lélek átszökésének antik motívumai nyomán, Angerianus arcképét küldi Caeliának (58.), Caelia kioktatja a festőt (63.) stb. Caelia különös kegyetlenségének mértékét jól példázza all. epigramma is, mely Jupitert is ellehetetleníti.