Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Csehy Zoltán: Ámor végzetes kalandja Caeliával (tanulmány)
Ámor végzetes kalandja Caeliával 7. A beszélgetőversek alakváltozatai A beszélgetőversek Angerianus költészetében vagy szétretorizált soliloquiu- mok, melyekben a költő-narrátor lényegileg önmagával társalog, vagy az antik elégiaköltészetből ismert szereplők felvonultatását szolgáló retorikai eszközök megnyilvánulásai. A beszélgetős epigramma a Görög Antológia bevett megnyilvánulásainak egyik formája, nyilván ebből a regiszterből került át Angerianus költészetébe is. A soliloquiumszerű megnyilvánulások lényegileg retorikai kérdéseket tárgyalnak, fejtegetnek (pl. a 7. vers a báj és a bölcsesség viszonyát taglalja és veti ösz- sze, a 13. epigramma szerelmi önvizsgálat, a 31. költeményben a narrátor a szívével beszélget, a 36. saját arcképét szólítja meg monologizálva, a 41. költeményben a narrátor önnön szerelmével, Ámorral beszélget (ezt a témát gyakran használja ki Angerianus, hiszen Amor alakjában nagyrészt önmagát szerepelteti a Caeliával folytatott szerelmi tusák során), majd saját szerencséjével (46.) stb. Az öregasszony (kerítőnő) alakja gyakori a római elégiaköltészetben: ezt a pozíciót finomítja és örökíti át a 38. beszélgetővers. Egészen egyedi a képzőművészeti érdeklődés hangsúlyos jelenléte a beszélgetőversekben is, mind a narrátor, mind Caelia viszonylatában. A beszélgetővers többhangú megnyilatkozás, épp ezért hatványozottan nagy szerepük van a kötetben Angerianus e költői megnyilvánulásainak, mivel egyrészt dinamizálják a narratív struktúrákat, másrészt épphogy lehetőséget adnak a belső történések lelassítására, analitikus taglalására. 8. Az önirónia retorikája A szerelmi dedikációs kötetek hagyományos retorikája kisiklatható. Ezt a varie- tas szinte kötelező esztétikai elve követeli meg a neolatin költészetben, mely szerint a kötet monotonitása kerülendő. Ez a kisiklatás többféle (akár szélsőséges) módon történhet: pl. Tibullus első könyvében ilyen a fiúszerelem beiktatása (Marathus-versek), E. S. Piccolomini Cinthiájában ilyen az erotikus-priapikus költemények csoportjainak beiktatása a varietas elvének megfelelően, M. Marullusnál ilyen a mitológiai szerelmi betelje- sülés- és erőszakmítoszok tárgyalása a Neaera-versek közé hintve, T. V. Strozzánál vagy Pontanónál ilyen az áttételes játszi erotikus kétértelműség alkalmazása. A kisiklatásnak mindig evidensnek kell lennie az olvasó számára: hiszen valójában szerzői kikacsintásról van szó, mely az olvasói tekintetet keresi. Angerianus kötetének egyik meghatározó sajátossága, hogy perszonifikált kötete gyakran a költői akarat és retorika ellen lép föl, s megkérdőjelezi magát a megvalósítandó költői programot, vagy egyenesen nevetségessé teszi azt a rendszert (kivált a servitium amoris ideológiáját), melyet kiépített. A szerelmi költészetet magába fogadni kénytelen könyv panasza a szerelmes költő panaszainak ironikus ellenpólusa lesz (24.):
