Irodalmi Szemle, 2007

2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (14) Illyés Gyula (tanulmány)

Grendel Lajos

Magyar líra és epika a 20. században (14)

Magyar líra a két világháború között és 1945 után ILLYÉS GYULA (1902-1983)

Mint nemzedéktársai közül oly sokan, pályáját ő is avantgárd versekkel kezdte a húszas évek elején, párizsi emigrációjának éveiben, amikor is a francia szürrealisták első nemzedékével tartott szoros kapcsolatot, hogy aztán hazatérve, a húszas évek végén éles kanyart véve, hátat fordítson a szürrealizmusnak, s kialakítson néhány esztendő alatt egy olyan új és eredeti versbeszédet, amely egyaránt merít a népköltészet hagyományaiból, értelmezi újra a 19. század közepe nagy költőinek (Vörösmarty, Petőfi, Arany) népi-nemzeti szemléletét és társadalmi elkötelezettségét, ötvözve mindezt a nyugatosok műgondjával. A népi írók mozgalmának egyik vezéregyénisége volt, ugyanakkor 1937-től a lap megszűnéséig a Nyugat szerkesztésében is részt vett az akkor már nagybeteg Babits mellett. Babits halála u- tán Magyar Csillag néven indított folyóiratot, amelyben helyt adott a zsidó származásuk miatt üldözött íróknak is, nem kevés rosszallást váltva ki ezzel a szélsőjobboldalon. 1946 és 1949 között az újraindított Választ szerkesztette. A Rákosi-rendszer éveiben visszahúzódott, de nem vonult teljes belső emigrációba. Az 1956-os forradalom leverését követően hosszabb időre elhallgatott, hogy aztán a hatvanas években lírai beszédét is megújítva, vitathatatlan tekintélyként, költőfejedelemként térjen visz- sza az irodalmi életbe. A Kádár-rendszerhez való viszonya mindvégig ambivalens volt, s bár kerülte a hatalommal való nyílt szembenállást, külföldi fórumokon gyakran felemelte szavát a kisebbségi, főként a romániai magyarokat sújtó diszkrimináció ellen, amit nemcsak a megbíráltak, hanem a magyar kommunista vezetés sem nézett jó szemmel. Pályája során, akárcsak idősebb pályatársát és barátját, Babitsot, őt is számtalan támadás érte, jobbról és balról egyaránt. Nevezték zsidóbérencnek az egyik irányból, nacionalistának, sőt olykor antiszemitának a másikból, opportunistának, gyávának, ravaszkodónak és kétszínűnek. Ezekkel a vádakkal azonban többnyire olyan írótársak illették, akiknek a művészi tehetsége nem ért fel az övéhez, vagy pedig szélsőséges politikai nézetek foglyai voltak.

Illyés Gyula költészete ma jóval kevesebb olvasót szólít meg, mint a negyvenes, ötvenes vagy akár még a hatvanas években is. Ennek oka legfőképpen az, hogy a magyar költészet útja a 20. század utolsó harmadában egyre messzebb tá