Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Aich Péter: Magány (elbeszélés)
Aich Péter füstfelhőt eresztett, csakhamar eltűnt a kanyarban, de robaja csak nagy sokára halt el a láthatáron, csupán ekkor kezdett éledezni a falu, az emberek előjöttek rejtekük- ből, úgy tettek, mintha mi sem történt volna, nem láttam semmit, nem hallottam semmit, nem tudok semmit, szívem nem fáj, semmi sem fáj, erre iszunk egyet. Hans fölemelte kezét, tenyerébe nézett. Kemény, kérges kezet látott, értetlenül, mert nem tudta, miért néz oda, aztán elejtette karját, tehetetlenül himbálózott teste mellett, akasztott hullák a szélben, elindult a fészerhez, mintha ott lenne most sürgős dolga, mégis a konyhába ment, a pádon az öregasszony ült. Amikor Hans belépett, fáradt szeme rátévedt, de el is kapta mindjárt, mintha szégyellné, az asztalra meredt, Hans pedig csak állt, mit keres most itt, megtévesztette az öregasszony tekintete, máskor, ha találkoztak, le sem vette róla a szemét, most pedig a távolba mered, a teherautót látja biztosan még, a lányt, vagy, vagy ki tudja, az asztalra bámul, mi van ott. Egy papír volt, Álla keze írásával, valami teljesen értelmetlen, hogyhogy ezt megengedték neki, netán éppen csak azért, mert zavaros volt: A cseresz- nye-fülbevaló kettészakadt. A gyümölcsöt viszem. Ennyi. Mire jó ez, miről szól, miért épp ezt, papa, mit jelent ez, nem értem, papa, nincsen most cseresznye, már régen nincs, még cseresznyefa sincs a kertben, meg egyéb gyümölcs sem, csak lesz, ha beérik, ami van, az még nincs, mit akartál mondani, kedvesem. Sokáig tartott, míg derengeni kezdett, egyszer azon tréfálkoztak, olyanok ők, mint a cseresznye- fülbevaló, két külön lény, mégis a tövükben, a lényegükben összenőve, akkor is, ha a gyümölcs elfonnyad már..., a gyümölcs..., a gyümölcs a magban, azt viszi? Baljós sejtelem vett erőt rajta, az utóbbi időben kissé furcsán viselkedett Álla, mit én tudom, ez lenne az? Hova vitték, hova viszed a gyümölcsöt? Oly kilátástalan minden, annyi ember tűnt el nyomtalanul, miért van ez így, papa? Most őt is elvitték, s én nem tudom, hol várjam meg. A jégburok bezárult fölöttem. A levél a vöröskereszttől a zsebében lapult, de képtelen volt elővenni. Mitévő legyen vele? Végül mindenki Szibériába kerülhet egyszer, az a kérdés, van-e, aki gondolatát megosztja vele, vagy szellemi maszturbációra ítéltetett-e. Hova menjek most, papa? Szibéria mindenütt lehet.
