Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Aich Péter: Magány (elbeszélés)
Aich Péter harsonákat kivéve, de papát nem ismerhette, úgy látszik, tudtomra akarta adni, mi a helyzet, ez eléggé valószínű, papa, tényleg te vagy az? Lesoványodott férfi volt a képen, borostája már-már szakáll, ez bizonytalanná tette, ki mondja ezentúl, hogy ki kell bírni? Az egyetlen, aki barátom volt, meghalt, s még azután is barát maradt, egy álló hétig etetett, s most az az őr, tulajdonképpen ellenség, ám ember legalább, mondd, papa, megbízhatok benne? Ha te mondod, elhiszem, az én mércém elferdült, törött tükör, mindenütt farkasokat látok, fogát vicsorgatja a világ. Az apám, szólalt meg Hans, ha az apám, Borisz Ivánovics nem értette, mire gondol, igen, mondta, én sem tudom, hol van. Másnap, amikor ismét Borisz Ivánoviccsal találkozott, előkotorta az újságfecnit, s hogy szót értsenek, a vérében fekvő férfira mutatott, pápocska, mondta nyomatékkai, mój pápocska. Borisz Ivánovics arcán ekkor valami félelmetes felhő vonult végig, zsebében összeszorult az ökle, Hans ezt nem láthatta, az én apám se volt katona, mondta Borisz Ivánovics rekedten, hosszú idő múltán, elhomályosult tekintettel, majd engesztelően hátba veregette Hansot, gyerünk, mondta váratlan barátságossággal, nehogy baj legyen. Ezután szinte naponta hozott valamit Hansnak, darab kenyeret, krumplit, fél hagymát, sárgarépát, így ment ez jó ideig. Utolsó ajándéka a szó volt. Ez a szűkszavú ember, aki csak ritkán szólalt meg, szokatlan hosszú előadást tartott, holnap már nem leszek itt, mondta, a faluban van egy ismerősöm, Álla, ne keresd, ne kérdezősködj utána, ő megtalál, Álla majd gondoskodik rólad, vigyázz magadra. Ez volt minden, hirtelen sarkon fordult, elment, Hans soha többé nem látta őt. Könnyű mondani, sóhajtott Hans, pedig egyáltalán nem volt könnyű, Borisz Ivánovics komolyan gondolta, végül sok minden tőlünk függ, a kietlen világban is, ezt a lehetőséget nem szabadna elpackázni, Borisz Ivánovics nélkül viszont hogyan kerül a faluba, és egyáltalán, ki ez az Álla, férfi-e vagy nő. Már kitavaszodott, bár ez eléggé viszonylagos fogalom, na de mégis, a súlyos fagyok alábbhagytak, s egy ilyen aránylag szép napon földobolták az egész tábort, a gyakorlatozó téren, ahol annyiszor órákig ácsorogtak dideregve, vigyázba kellett állni, ez azért már régen nem volt, elvtársak, bajtársak, üvöltötte a hangszóróból a parancsnok, a háborúnak vége, dolgozó népünk pártunk és hőn szeretett vezérünk irányításával legyőzte az átkozott ellenséget, s megnyerte a nagy honvédő háborút, hurrá, a foglyok pedig itt maradnak, amíg a sok kárt, amit országunknak okoztak, helyre nem hozzák. Hát, ez méltányos és igazságos is talán, gondolta Hans, de akkor tartsák itt azokat, akik a kárt okozták, Fritz például önként jelentkezett, engem pedig kérdezetlenül vittek, és oda vigyék, ahol a kár keletkezett, mert itt aztán semmi háborús kár nem keletkezett, az erdőn kívül, amit kivágattak velünk, kopár sziklák merednek az ég felé, igaz, két foglyot, mivel az eróziót bíróság elé állítani nem lehet, nem is olyan régen kivégeztek, amiért, az ítélet szerint, a földdel kupeckedtek, hiába tudta mindenki, hogy a tábor főnöke parancsolta oda a teherautókat, azért maradt ott a sűrű erdőből csupán kopár sziklás holdbéli táj, mert a maradékot lemosta a víz, elhord-
