Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Aich Péter: Magány (elbeszélés)
Aich Péter Magány Dermesztő hideg volt, Hans az egyetlen épen maradt épületben ült adóvevő állomásával, kinn vihar tombolt, fűteni nem volt mivel, az ablakokat pokróccal takarták be, hogy ne járjon át a szél, de Hans inkább leszedte, beleburkolózott és a sarokba húzódott, az adóállomás úgysem működött, semmi sem működött, mintha az idő is befagyott volna, a távolban ágyútűz, puskaropogás, majd egy érkező motorkerék robaja, Hans fáradtan vette tudomásul, vége az idillnek, visszajött a parancsnok. Nincs összeköttetés, jelentette, nem jelentkeznek, azonnal mennie kell, mondta a tiszt, az összeköttetést föltétlenül helyre kell állítani, vigye a motorkereket, nincs jogosítványom, mondta Hans, marha, üvöltötte a parancsnok, biciklizni talán csak tud, ide nézzen a térképre, itt kéne lenniük. Hó volt és fagy és vihar és egyre erősödő ropogás, dörgés, Hans a motort fogdosta, hogy kissé fölmelegedjen, a láthatáron mindenütt villámok cikáztak, de ő csak hajtott, ha ezt a papa látná, biztosan megdorgálná, mert valóban nem volt jogosítványa, na de ez nem is út, papa, ez háború és csupa robbanás. Aztán mellette is durrant egy iszonyatosat, Hans bukfencet vetett, arra eszmélt, hogy puskatussal piszkálják az orrát, bágyadtan nézett föl, nem fogta föl, mi történt, vajon miért csinálják ezt, jiscso zsiv, mondta egy hang, Hans nem értette, csak a hangot hallotta, igen messziről jött, s mintha nem róla volna szó, valahogy fölállították és eltuszkolták, persze állandóan összeesett, a műveletet többször kellett megismételni. Hol lehet a motorkerék, nézelődött bágyadtan, a fene tudja, miért pont ez jutott eszébe, fájt a feje, arca furcsán feszes, az nem merült föl benne, hogy megfagyott alvadt vér is lehet, támolygott, mintha részeg lenne, az erdő szélén már többen voltak olyanok, mint ő, elcsodálkozott, mert nem ott kellett volna lenniük, a parancsnok mást mutatott a térképen, kiforgatott fák törzsein ültek, mereven, szótlanul, fölhajtott gallérral, az egyik olyan mint Fritz, az osztálytársa, igen, biztosan ő lesz az, vagy mégse, mert hogy került volna az ide, hogy is van ez, szóval mégis eljutott hozzájuk, úgy látszik, mert lám, Fritz telefonkagylót szorongatott, mintha az volna legértékesebb kincse, működik, kérdezte Hans, hiszen emiatt jött, ha láttad volna, motoron jöttem, folytatta Hans, motoron, képzeld el. Azért mondta, mert Fritznek volt otthon egy motorkereke, ez jutott most eszébe, jobban mondva az apjának, de Hans papája nem szerette, ha ezzel játszadoztak, persze Fritz apja sem, mert Fritznek sem volt jogosítványa, nem is kell, vélekedtek az apák, csak a katonaságnál, ha tiszt leszel, mondta Fritz apja,
