Irodalmi Szemle, 2007

2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Gál Sándor: Történések (2) (Négy évtized hordaléka)

Történések (2)

* * *

Kiskertajtó vígig vasas, minden kutya tüled hasas.

* * *

Amelyik mesében úgy köszönnek, hogy „csókolom”, attól nekem lúdbőröz- ni kezd a hátam. Hiszen én minden mesében, amit hallottam-tanultam, úgy köszöntek, hogy ,jó napot, öreganyám”, meg úgy, hogy „adjonisten”, meg „fogadjisten”. A tévés „kezitcsókolommal” gyermekeink mesevilágát öljük, így rombolván a nyelvi fundamentumot.

* * *

Minden megformálható.

Az asztalterítőn egy foltból lehet angyal, erdő, zöld suhogás, vér, esküvői menet, vagy temetés.

A képzelet határtalan - nincs előtte lehetetlen.

* * *

Gyúlékony ez a végtelenség, elveszíthet sugárzása.

A visszafelélátás varázslatát árnyaltabban kéne jelölni.

* * *

...akik még változtathattatok volna, bevonultok a földbe dicsőséggel, de érezvén hogy félig végzett munkátok ott maradt, a hátatok megett s egy nemzedék, mely kívül rekedt a cselekvés falain, rátok néz, mondván, elkéstetek, elkéstetek, lekéstétek azt az órát, tétova mást-keresésben, amikor ki kellett volna mondani, hogy nem, de ti tiltakozás helyett hallgatva engedtétek földarabolni testünket, lássa, a világ szeme se rebben, ha lenyesik végtagjainkat, s most közeledvén a föld végső állomásához, most döbbentek rá megkésett mivoltotokra, most érzitek a végtagok hiányát, látván, hogy cselekvésre így béna a test, s az egykor kimondatlan nem nem lehetként fordul vissza rátok, az idő pedig elcsorgott akár egy pohár sör a sárga délutánban és hiábavaló már a kézmozdulat, mely azt jelzi, hogy a szándék bennetek lakozott és már hiába mondjátok ki, amit akkor kellett volna, ma már az akkori „nem” szúrágta semmi, erőtlen és haszontalan, mert itt körülöttem kiszáradnak a folyók és kiapadnak a nyelv forrásai, fellazulnak a mélyben a gyökerek, száraz gyomot csapkod a szél, leégett vetés, holtukban-is-álló erdőket, boróka-csontvázakat, lám magam is úszván az elmúlás felé, így látom ötfelé nyíló tenyeremet szemetek mélyéből visszahullni, s magam is érzem, hogy elkéstem már pedig jó fél századnyira vagyok tőletek, jó félszázadnyi a hátrányom, szinte behozhatatlan, szinte elviselhetetlen, kigyullad számban a ny