Irodalmi Szemle, 2007
2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Antalík József versei (A vándor, Nekem adtad, Felzokog ajkamon, Az Úr ígérete, Fohász, Börtönödben)
Antal ík József versei A vándor Bukdácsolva, vánszorogva Kúszik-mászik föl a dombra. Dombtetején csonttá fagyott Fakereszt áll, elhagyatott. Állj meg, vándor, keresztemnél, Időd lejárt, megérkeztél. Átkom alól most feloldlak, Befejezted földi utad. Vándor szeme könnytől nehéz, A keresztre némán felnéz. Uram, félem közelséged, Elrohannék, ugye érted. De nem mozdul, bénán ledől, S kihull botja vén kezéből. Nekem adtad Menj, szerelmem, én maradok. Elkergetlek, legyél boldog! De ha egyszer boldog leszel, Én meghalok emlékeddel. Kacagjatok, szélviharok, Jajgassatok, betyárdalok. Üvöltsetek, veszett szelek, S holtan engem öleljetek! Fia majd megállsz sírom mellett, Tudd, fölötte álmom lebeg.
/
