Irodalmi Szemle, 2007

2007/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Antalík József versei (A vándor, Nekem adtad, Felzokog ajkamon, Az Úr ígérete, Fohász, Börtönödben)

Antalík József versei

Tépdeld, szaggasd, de ne vedd el, Nekem adtad szerelmeddel.

Felzokog ajkamon

Nincsen már senkim sem,

Ki megfogná kezem,

Ha meghajszolt szívem,

Egykoron megpihen.

Messze jár kedvesem,

Akiről azt hittem,

Itt marad mellettem,

S nem hagy el sohasem.

Se párom, se társam,

Se álmom, se vágyam,

Erőtlen, fáradtan,

Egyedül maradtam.

E gyilkos magányban Elborít fájdalmam.

S elhagyott ajkamon Felzokog halk dalom.

Az Úr ígérete

Ha minden lépteden Kerget a félelem,

Nyomor a fekhelyed,

Együtt hál teveled.

Ha undor s gyűlölet Mindenhol kísérget,

Megvetés, utálat Karöltve babusgat.

Ha életed nem más,

Mint néma zokogás,

Arcodat felszántják Könnyvájta barázdák.