Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Csehy Zoltán: Ámor végzetes kalandja Caeliával (tanulmány)
Csehy Zoltán lalkozik, s lényegében egy misztifikált ego létrehozásában érdekelt. Caelia mindenben azonos Ámorral, egóik egymásra kopírozhatók, sőt Ámor megsokszorozódik Caeliában: Izzva Ámort szőtték a hajadba! Mesés ajakíved, s szőke halántékod kente be mézzel Ámor! Szép kezeidben Ámor lakik és hószín kebeledben! Hogyha dalolsz, művelt dalt dalolászik Ámor! Lábad Ámor mozgatja, ha lépsz, s mint szolga az úrnőt, bárhova menj, folyvást ott a nyomodban Ámor! És nem is egy Ámor él testedben: ezernyi! A tested másik Ámor, s bármit tégy, Ámoré az a tett!10 (26. vers) A mítoszkorrekciós ego megalkotására akkor kerül sor, amikor az imádott nőalak egy adott isten tulajdonságain úgy tesz túl, hogy mintegy megtöbbszörözi az adott isten létét, s önmagát egy-egy mítosz konvencióit felforgatva beleilleszti a klasszikus hagyományba. Ez a fellépés komoly félreértésekhez vezet a költő-do- mina kapcsolaton túl is, vagyis a domina lényegileg a kozmosz rendjébe avatkozik be puszta létével. A leggyakoribb és legegyszerűbb típusa a hölgy beemelése egy- egy klasszikus mitológiai csoportba, mintegy átrendezve a hagyományt (tizedik Múzsa, negyedik Charis stb.). A Caelia vadászatáról szóló 76. epigramma tipikusan ilyen: Szerte bolyongva vadászott Caelia, járta az erdőt, s látva a lányt ámult Delius és kifakadt: „Húgom mért kószál ilyen elhagyatott ligetekben Parthenius bájos dombjai-fÖldje helyett?” Míg így bámult, rávillant a leány szeme. Cynthust nézte, s az isteni húg mása gyanánt ragyogott. „Két Dianát szült tán Létó?” - kérdezte Apolló. Melyik az én húgom? Itt ez? A másik amott? Ez lobogó hajjal jár, s hord lobogó hajat ő is. Ez ragyogó keblű, s ő ugyanúgy ragyogó. Nincs a világon másutt ikrek közt se hasonlóbb! Arcra is egyformák, s bájuk is egy s ugyanaz.” „Bárha vadász mindkettő, prédájuk, bizony, eltér”- szólt Iuno - „férfit ejt el ez, az vadakat!”" Az első probléma, mely Angerianus versével kapcsolatosan felmerül, a név helyettesíthetősége és az identitás kibillentése. A vers dramatizált epigramma, szereplői: Caelia, Daelius és Iuno. A költemény poétikai lényege nemcsak a történetben megképződő tévedés, melynek során Apollo a saját húgának véli Caeliát, ha
