Irodalmi Szemle, 2007
2007/1 - Csehy Zoltán: Ámor végzetes kalandja Caeliával (tanulmány)
CSEHY ZOLTÁN Ámor végzetes kalandja Caeliával1 (Girolamo Angeriano Erotopaegnion című kötetének viszonya a szerelmi de- dikációs verskötetek korabeli konvencióihoz) Angerianus Erotopaegnion című kötetének2 tudományos recepciója nem mondható túlságosan gazdagnak, művészi utóélete és hatástörténete viszont annál impozánsabb, hiszen többek közt Balassi Bálint egyik legfontosabb elő- és mintaképének számít.3 Az Erotopaegnion című alkotás úgynevezett szerelmi dedikációs verskötet, melynek legfőbb ismérve, hogy az antik elégiaköltészeti tradíció újraélesztése révén egy központi nőalak köré szerveződik. A cím görög: szerelmi játszadozást jelent. A neolatin szerelmi dedikációk történetében a címadás kétféleképpen történik: a) a kötet a legtöbbször a szeretett nő, a megénekelt domina nevét viseli (C. Landino: Xandra, E. S. Piccolomini: Cinthia, Basinio da Parma: Cyris, G. Marrasio: Angeline- tum, Joannes Secundus: Iulia stb.) vagy b) a szerelem vagy a szerelmi játszadozás jelentésű szavak görög vagy latin változata szerepel beépítve a kötet címébe (pl. Pontano: Liber Parthenopeus sive Amores, Conradus Celtis: Amores, A. Navagero: Lusus). Angerianus könyve ez utóbbi típusba tartozik, noha az 1520-as nápolyi kiadás címében még szerepelt Caelia neve is. A cím lényegében a mű tárgyát is jelzi: a kötet lényegileg Caelia küzdelme a költő szerelmével, amit a kötet meglehetősen változatos harcként jelenít meg, s amelynek végén Caelia diadalt arat Ámoron, a költő pedig a szerelemtelen világból az öngyilkosságba menekül. Angerianus Erotopaegnion című kötetének nyitóstruktúrája Ovidius Amoresének perszonifikáló gesztusait idézi elénk: Ovidius megszólaltatja a könyvet, s egy négysoros erejéig beszélteti a müvet. Angerianus ugyanezt teszi, de a szöveget máris tárgymegjelölésre és olvasói intésre, valamint repulsatióra használja ki, s így az Amores második könyvének nyitóversét is játékba vonja. A könyv, mint megtudjuk, szerelmesvers-gyűjtemény, melynek főhőse és tárgya Caelia és Ámor, illetőleg az őket megéneklő poéta. A szerelem ábrázolása meghatározott, műfajilag determinált retorikai rituálék szerint zajlik antik mezben, némi petrar- kista beütéssel.4 Az alábbiakban az antik és neolatin konvenciók rendszerében vizsgálom meg a kötet megformáltságát a legtipikusabb jegyekre fókuszálva. 1. Matéria és modus A költészet nem tanulható, misztikus beavatás kérdése, adományát rituális folyamat révén nyeri el a poéta. A költő kezdetben ódzkodik a szerelmi tárgytól, a nagyköltészet, a heroikus irány vonzza. A költő végzetszerűen, akarata ellenére válik a szerelem énekesévé.
