Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - ALKOTÓMŰHELYEK, ŐRHELYEK - Csáky Károly: Schoen Arnold (tanulmány)

Csáky Károly

A szöveggel kapcsolatban a Jegyzetekben ezt írja még Schoen: ,fiúk-lányok körbe »fogóskonnak« s minden Hadd kerüljem váradat-nál más fiú vagy leány lép a táncoló körbe, ahonnan a táncolókkal folytatja a párbeszédet. Miután már valamennyien benn voltak a körben, a Dobszerdá-ra szétrebbennek, ki-ki a párjával.

Talán valamelyes rokonságban van e gyermekjáték nóta szövege az Ipolyi (299.) említette hídjátékkal. E dalt májusi ének-nek mondják s ez megerősíteni látszik Ipolyi azon állítását, hogy a hídjátékban lappang a tél kimeneteléről s a nyár bejöveteléről való gondolat. ”/10/

Itt jegyezzük meg, hogy az Ipoly mentén, így Ipolybalogon is a lányok egykor a kiszehajtást is hidasjátékkal fejezték be. Ennek szövegétig Tibor jegvzte le 1976- ban épp Ipolybalogon Dénes Ilona (1919) adatközlőnél A játékszöveg első részét magam is közöltem 1985-ben. Ez így hangzik: ,fiiért küldött az úrasszony,/ haja, gyöngyöm, haj./ Nekünk hidat csinálni,/ haja, gyöngyöm, haja./ Minek nektek az a híd,/ haja, gyöngyöm, haja./ Nekünk azon átjárni,/ haja, gyöngyöm, haja. ”nv

E dalok kapcsán Schoen Amold fotnosnak tartotta elmondani, hogy azok nagy részét „csak a hajdankor mythologiai és históriai megvilágításánál tudjuk megérteni és értékelni”, mert azok legtöbbje szimbolikus jelentésű, s felcsillannak bennük „a legbecsesebb adatai őseink pogány mythoszának”,/13/

A köszöntők és jelesdalok közt találunk újévi, virágvasárnapi, pünkösdi, Szent Iván-i és Luca-napi vonatkozású szövegeket, dalokat. Ezek legtöbbje ma is gyűjthető, mint például az alábbi újévi köszöntő is:

Váradat, váradat, Szita, szita péntek,

Siralom csütörtök, Dob szerda! ”

(11. p.)

„Az új évnek beálltával Szívemből jövő hálával Hozok ma üdvözletei. Ki a tavaszt virágjával,

Egét fényes csillagjával Ékesíti áldásával,

Éltesse soká e népet,

Adjon boldog szép új évet. ” (17. p.)

A lucavers változatára is oda kell figyelnünk, mert ennek nem minden sora bukkan már fel az egyébként jól kutatható mai töredékekben. Ilyen például a kályha, azaz a tűzhely emlegetése az acéllal együtt. A tűzhely különben tájainkon már csak a szomszédos evangélikus szlovákok köszöntőjében jön elő. De lássuk most Schoen közlését:

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Hoztam magoknak acélt. Tyúkok, ludak jól tojjanak, Disznók jól malacozzanak, Tehenek jól bornyazzanak.

A kályhályok be ne dőljön,

Az asszony jól szaporodjon,

Az edény össze ne törjön, Tyúkok, ludak így heverjenek! ” (20. p.)