Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Sorsok, kérdések, sorskérdések publicisztikai írásokban (Fónod Zoltán: Repedések a siratófalon című kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

is volt a főhősnek, egy különc, aszociális figura, aki Németországba emigrál, majd 1989 után hazatér, s megpróbál ráakaszkodni unokatestvérére. Az emigrációban töltött évek után hazatérve képtelen megtalálni önmagát, nem tudja eldönteni, német nőként idegen-e ebben az országban, vagy pedig valóban otthon érezheti-e magát. Andrea később mint egy súlyos beteg (bár nem tudjuk, betegségét komolyan vehetjük-e), öregedő nő tűnik fel egy fényűző villában, egy furcsa festőművész oldalán, s felajánlja, segít megfejteni az elbeszélőnek a tömegsír rejtélyét. Természetesen semmi konkrétumot nem tud a t.-i tömegsírról, csupán idétlen filozofálgatás- sal akar magyarázatot adni a tömegsír létére, majd pedig arról elmélkedik, hogy a világon az egyetemes, nyomasztó unalom állapota uralkodott el. Grendel a megtébolyult Andrea figuráján keresztül tulajdonképpen az alaptalan, nevetséges „áldekadencia” paródiáját nyújtja, amely, bár látszólag tökéletes ellentéte a vidéki „buz- gólkodó” sivárságnak, végeredményben ugyanazt a céltalanságot szolgálja.

A szöveg lényegére világít rá a szerző abban a részben, amikor az elbeszélő azt fejtegeti barátnőjének, mennyire csodálja az olyan orvosi szakkifejezéseket, mint a gümőkór, dülmirigyrák vagy éppen pikkelysömör: „Ezek nélkül a betegségek nélkül sosem használnánk ezeket a szép szavakat.” Az egész Tömegsír című regény o- lyan, mint egy ilyen morbid orvosi szakkifejezés: ha nem lennének kifigurázni való jelenségek körülöttünk, nem születhetett volna meg ez az élvezetes olvasmány.

( Kalligrcím, második kiadás: 2006, Pozsony)

Szalay Zoltán

Sorsok, kérdések, sorskérdések publicisztikai írásokban

(Fonod Zoltán: Repedések a siratófalon című kötetéről)

„Soha nem gondoltam arra, »kényszerpályáim« során eljön a pillanat, amikor egy életre szóló közösséget vállalok az újságírással.” - írja a „Repedések a siratófalon” című kötetének előszavában Fonod Zoltán. Olyan kényszerpályákra gondol, amelyeket bárki megirigyelhet, mert mindegyik a legmagasabb intellektuális felkészülést követeli meg, legyen az az egyetemi oktatás, a közírói szereplés, könyv- és lapkiadás vagy éppen az újságírás. Külön-külön is, de átfedésekkel is kimagasló szintű műveltséget kíván mindegyik említett munkakör. Fonod Zoltán legújabb könyvének profiljába - az irodalomtörténészi munkássága mellé - besorakozott kisebbségi létünk történelmének, társadalmi korrajzának erősen politikai hangvételű publicisztikai bemutatása. Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, József Attila, Németh László, Fábry Zoltán voltak elsősorban Fonod szellemi elődei, akiknek öröksége sokszor jelenthetett számára energiaforrást vagy útmutatást arra nézve, hogy szakmai és morális tekintetben minden helyzetben a legjobbak között lehessen.